Ha a magyar sajtóban jelenik meg egyáltalán hír Spanyolországról, az szinte biztos, hogy valamilyen utcai demonstrációról, tüntetésről számol be. Ennyi okuk lenne a spanyoloknak az állandó utcai felvonulásokra? Vagy az egész csak felfújt lufi? Íme, a spanyol válság következményei, ezek mentén pedig eldöntheted te magad, jogos-e a felháborodás!
Spanyolországban a válság az alábbi következményekkel járt, főbb vonalakban:
- A spanyol gazdaság tartópilléreinek számító szektorok egyesével omlottak össze 2008 után. Az építőipari beruházások leálltak, az autóipar teljesen megbénult, a turizmus bevételei komoly csökkenést mutattak. Munkahelyek tízezrei kerültek veszélybe, rengeteg munkahely megszűnt, így Spanyolországban ma az egyik legmagasabb munkanélküliségi mutatót találjuk (25,8%, januári adat).
- A spanyolok egyes energetikai szektorokban erősen függenek más országoktól. Mivel a szállítás rendkívüli módon drágult mind vízen, mind földön, mind levegőben, a következmény sem maradt el: gázdrágulás.
- A spanyol GDP (PIB, Producto Interior Bruto, azaz Bruttó Hazai Termék) fokozatosan csökkent. A GDP az egyik legkomolyabb mutatója egy ország gazdasági erejének – ha ez negatívba mozdul, az azt mutatja, hogy esik egy adott ország életszínvonala.
- Mindezt a juttatások megnyirbálása követte: befagyasztották a nyugdíjakat, emelték az ÁFA-t 2013-ban (IVA – Impuesto sobre el Valor Añadido), megszüntették az ún. baba-csekket (minden megszületett vagy örökbe fogadott gyermek után a családok 2800 eurót kaptak!) és az adókedvezményeket.
- A közalkalmazottak fizetése csökkent, a közcégek, ennek következtében a közalkalmazotti munkahelyek száma is kevesebb lett.
- Megszorításokat vezettek be az oktatás és az egészségügy területén is.
Mindezek gyakorlatilag minden válságot átélt államban megtörténtek. A spanyolok azonban egy fokkal vehemensebben reagálnak a változásokra. Létrehozták a 15M, másnéven a “Felbárodottak mozgalma” (Movimiento de los Indignados) elnevezésű mozgalmat, amely 2011. május 15-én indult a madridi Puerta del Sol téren és az évek során valódi társadalmi megmozdulássá nőtte ki magát. Céljuk, hogy a törvénykezés és a bankok vegyék észre, hogy a spanyol állampolgárok mit szeretnének és ne döntsenek a fejük felett az őket érintő változásokról. Ennek legutóbbi, egyben legnagyobb eseménye volt a 2 millió tüntetőt számláló, március 22-i megmozdulás, amely világszerte címoldalra került, részben a nagy számú résztvevő, részben a rendőrség törvényellenes beavatkozása miatt.
![Tüntetés Madridban]()
Tüntetés Madridban
Forrás: https://sites.google.com/site/wikitrabajocrisis/consecuencias-de-la-crisis-espanola
Úgy tűnik, a spanyolok nem igazán találják a válságból kivezető utat. Kíváncsian várom olyanok hozzászólásait, akár itt a cikk alatt, akár a Facebook oldalon, akik kint élnek: mit tapasztalsz a válságból? Milyen a közhangulat? Mely konkrét intézkedések háborítják fel leginkább a spanyolokat? Érinti-e a szigeteket a felháborodás, és ha igen, mennyire?
Spanyolországban a válság az alábbi következményekkel járt, főbb vonalakban:
- A spanyol gazdaság tartópilléreinek számító szektorok egyesével omlottak össze 2008 után. Az építőipari beruházások leálltak, az autóipar teljesen megbénult, a turizmus bevételei komoly csökkenést mutattak. Munkahelyek tízezrei kerültek veszélybe, rengeteg munkahely megszűnt, így Spanyolországban ma az egyik legmagasabb munkanélküliségi mutatót találjuk (25,8%, januári adat).
- A spanyolok egyes energetikai szektorokban erősen függenek más országoktól. Mivel a szállítás rendkívüli módon drágult mind vízen, mind földön, mind levegőben, a következmény sem maradt el: gázdrágulás.
- A spanyol GDP (PIB, Producto Interior Bruto, azaz Bruttó Hazai Termék) fokozatosan csökkent. A GDP az egyik legkomolyabb mutatója egy ország gazdasági erejének – ha ez negatívba mozdul, az azt mutatja, hogy esik egy adott ország életszínvonala.
- Mindezt a juttatások megnyirbálása követte: befagyasztották a nyugdíjakat, emelték az ÁFA-t 2013-ban (IVA – Impuesto sobre el Valor Añadido), megszüntették az ún. baba-csekket (minden megszületett vagy örökbe fogadott gyermek után a családok 2800 eurót kaptak!) és az adókedvezményeket.
- A közalkalmazottak fizetése csökkent, a közcégek, ennek következtében a közalkalmazotti munkahelyek száma is kevesebb lett.
- Megszorításokat vezettek be az oktatás és az egészségügy területén is.
Mindezek gyakorlatilag minden válságot átélt államban megtörténtek. A spanyolok azonban egy fokkal vehemensebben reagálnak a változásokra. Létrehozták a 15M, másnéven a “Felbárodottak mozgalma” (Movimiento de los Indignados) elnevezésű mozgalmat, amely 2011. május 15-én indult a madridi Puerta del Sol téren és az évek során valódi társadalmi megmozdulássá nőtte ki magát. Céljuk, hogy a törvénykezés és a bankok vegyék észre, hogy a spanyol állampolgárok mit szeretnének és ne döntsenek a fejük felett az őket érintő változásokról. Ennek legutóbbi, egyben legnagyobb eseménye volt a 2 millió tüntetőt számláló, március 22-i megmozdulás, amely világszerte címoldalra került, részben a nagy számú résztvevő, részben a rendőrség törvényellenes beavatkozása miatt.
Tüntetés MadridbanForrás: https://sites.google.com/site/wikitrabajocrisis/consecuencias-de-la-crisis-espanola
Úgy tűnik, a spanyolok nem igazán találják a válságból kivezető utat. Kíváncsian várom olyanok hozzászólásait, akár itt a cikk alatt, akár a Facebook oldalon, akik kint élnek: mit tapasztalsz a válságból? Milyen a közhangulat? Mely konkrét intézkedések háborítják fel leginkább a spanyolokat? Érinti-e a szigeteket a felháborodás, és ha igen, mennyire?