Október 12-e a “spanyolság napja” Spanyolországban, hiszen 1492-ben ezen a napon ért Kolumbusz Kristóf a messzi Ámerika földjére. Az az év viszont sokkal mozgalmasabbra sikerült Spanyolországban, hiába, hogy csak ezt az egy jeles eseményt ismeri a világ. Íme, egy kis történelmi visszatekintés a messzi Hispánia földjéről!
Az “El Día de la Hispanidad” ünnepe (melynek visszásságairól itt írtam egy cikket) arra a nevezetes napra emlékezik, amikor Kolumbusz Kristóf, alias Cristóbal Colón a Guanahaní-szigeteken (Bahamák) kikötött három hajójával, a Santa María-val, a Nina-val és a Pinta-val. A területet azonnal a Spanyol Királyság felségterületének nyilvánította és kitűzte a spanyol zászlót (amely természetesen akkor még máshogyan nézett ki, mint most).
![Ilyen volt a Santa María]()
Ilyen volt a Santa María
Míg az amerikai kontinensen a hódítás, azaz a conquista zajlott, az európai anyaország a visszahódítás, avagy a Reconquista utolsó etapját élte meg. Talán tudod, hogy az arabok hétszáz éven át tartózkodtak Hispánia földjén, ez alatt a hétszáz év alatt pedig, a legészakibb területeket kivéve, az összes létező földdarabot leigázták. És bár a spanyolok sokat köszönhetnek a muzulmánoknak a tudományok, a művészetek és a kultúra terén, azért már az elejétől arra törekedtek, hogy kiűzzék a betolakodókat a spanyol földekről, ami azt hiszem, érthető is. (Magyar párhuzammal: mi is siettünk kisöpörni a törököket itthonról, pedig a mai napig profitálunk abból, hogy itt voltak – nélkülük talán sosem vált volna Magyarország a termálfürdők Mekkájává.)
![Boabdil, az utolsó muzulmán király]()
Boabdil, az utolsó muzulmán király
1492-ben aztán a Reconquista elérte csúcspontját: január másodikán az utolsó területet, a Granadai Királyságot is sikerült visszahódítani az arabok kezéről. Az utolsó arab király, Boabdil, Andalúzia hegyei közé vonult vissza. Innentől fogva kezdődik a spanyol aranykor is: a rengeteg hódítás az amerikai kontinensen, a temérdek beáramló arany, kincs és egzotikus gyümölcsök, az egyre erősebb belső egység teszik Spanyolországot a világ urává a XVI. században, egy olyan birodalomban, amelynek határain belül “sosem ment le a Nap” (mivel annyi országot hódítottak meg Dél-Amerikától a Fülöp-szigetekig, hogy valahol mindig nappal volt a birodalmon belül).
1492-ben történt a szefárd zsidók kiűzése is Hispánia földjéről. Szefárdoknak nevezik az Ibériai-félszigeten őslakos zsidókat. Az 1492-ben kiutasított szefárdok vagy Németalföldre vándoroltak, ahol nagy szerepük lett a gazdaság fellendítésében, vagy az amerikai kontinensre emigráltak a hódítók hajóin, hogy új életet kezdjenek az Újvilágban.
Az utolsó említésre méltó történelmi esemény 1492-ből a Kanári-szigetek meghódításának kezdete. La Palma szigetével kezdődött a hódítás, Alonso Fernández de Lugo vezetésével, aki csellel foglyul ejtette a sziget akkori indián uralkodóját. A következő évben már spanyol kézre került a sziget, más szigetekkel együtt. Utolsóként Tenerifét hódították meg a spanyolok.
![Vadregényes táj La Palma szigetén]()
Vadregényes táj La Palma szigetén
Mindez ma már történelem, de ebből is láthatjuk, mennyi fontos múltbéli esemény befolyásolta azt, hogy a jelenkori Spanyolország az legyen, ami: egy kulturálisan és földrajzilag sokszínű, nyitott ország.
Az “El Día de la Hispanidad” ünnepe (melynek visszásságairól itt írtam egy cikket) arra a nevezetes napra emlékezik, amikor Kolumbusz Kristóf, alias Cristóbal Colón a Guanahaní-szigeteken (Bahamák) kikötött három hajójával, a Santa María-val, a Nina-val és a Pinta-val. A területet azonnal a Spanyol Királyság felségterületének nyilvánította és kitűzte a spanyol zászlót (amely természetesen akkor még máshogyan nézett ki, mint most).
Ilyen volt a Santa MaríaMíg az amerikai kontinensen a hódítás, azaz a conquista zajlott, az európai anyaország a visszahódítás, avagy a Reconquista utolsó etapját élte meg. Talán tudod, hogy az arabok hétszáz éven át tartózkodtak Hispánia földjén, ez alatt a hétszáz év alatt pedig, a legészakibb területeket kivéve, az összes létező földdarabot leigázták. És bár a spanyolok sokat köszönhetnek a muzulmánoknak a tudományok, a művészetek és a kultúra terén, azért már az elejétől arra törekedtek, hogy kiűzzék a betolakodókat a spanyol földekről, ami azt hiszem, érthető is. (Magyar párhuzammal: mi is siettünk kisöpörni a törököket itthonról, pedig a mai napig profitálunk abból, hogy itt voltak – nélkülük talán sosem vált volna Magyarország a termálfürdők Mekkájává.)
Boabdil, az utolsó muzulmán király1492-ben aztán a Reconquista elérte csúcspontját: január másodikán az utolsó területet, a Granadai Királyságot is sikerült visszahódítani az arabok kezéről. Az utolsó arab király, Boabdil, Andalúzia hegyei közé vonult vissza. Innentől fogva kezdődik a spanyol aranykor is: a rengeteg hódítás az amerikai kontinensen, a temérdek beáramló arany, kincs és egzotikus gyümölcsök, az egyre erősebb belső egység teszik Spanyolországot a világ urává a XVI. században, egy olyan birodalomban, amelynek határain belül “sosem ment le a Nap” (mivel annyi országot hódítottak meg Dél-Amerikától a Fülöp-szigetekig, hogy valahol mindig nappal volt a birodalmon belül).
1492-ben történt a szefárd zsidók kiűzése is Hispánia földjéről. Szefárdoknak nevezik az Ibériai-félszigeten őslakos zsidókat. Az 1492-ben kiutasított szefárdok vagy Németalföldre vándoroltak, ahol nagy szerepük lett a gazdaság fellendítésében, vagy az amerikai kontinensre emigráltak a hódítók hajóin, hogy új életet kezdjenek az Újvilágban.
Az utolsó említésre méltó történelmi esemény 1492-ből a Kanári-szigetek meghódításának kezdete. La Palma szigetével kezdődött a hódítás, Alonso Fernández de Lugo vezetésével, aki csellel foglyul ejtette a sziget akkori indián uralkodóját. A következő évben már spanyol kézre került a sziget, más szigetekkel együtt. Utolsóként Tenerifét hódították meg a spanyolok.
Vadregényes táj La Palma szigeténMindez ma már történelem, de ebből is láthatjuk, mennyi fontos múltbéli esemény befolyásolta azt, hogy a jelenkori Spanyolország az legyen, ami: egy kulturálisan és földrajzilag sokszínű, nyitott ország.