Spanyolország különböző régióiban kicsit másképp emlékeznek meg Mindenszentek Ünnepéről. Vannak általános szokások, de csak egy bizonyos tájegységre jellemző elfoglaltságok is. És mivel a spanyolok (is) szeretik a hasukat, erről a napról sem hiányozhatnak a tipikus édességek. Lássuk, milyen egy november elseje Spanyolországban!
A spanyoloknál is teljesen elterjedt és általános szokás, hogy elhunyt szeretteik sírját meglátogatják, virágot visznek a temetőbe és imádkoznak – a hívők legalábbis. A temetői előkészületek is hasonlók, mint nálunk, ezt jól szemlélteti Pedro Almodóvar ‘Volver’ című filmjének nyitó jelenete, ahol az asszonyok szorgosan suvickolják elhalálozott hozzátartozóik síremlékeit.
Az egész országban elterjedt, hogy november elején megjelennek a cukrászdában a tipikus édességek. Az egyik a “huesos de santo”, azaz a szent csontok, amely egy kis marcipánrúd édes krémmel töltve, és valóban úgy néz ki, mint valami relikvia egy szent sírjából… A másik pedig a “buñuelos”, azaz a fánkok. Ezt pont úgy kell elképzelni, mint nálunk az olajban kisütött kelt fánkocskákat. Ezt esetenként csokoládés krémmel, lekvárral töltve árulják.
a szent csontok, azaz a huesos de santo
Cádizban bukkanhatunk az első igazán sajátos és szerintem rendkívül groteszk november elsejei ünnepre, Tosanto néven. A városban malacokat, csirkéket öltöztetnek maskarába – na nem élőket, hanem pl. malacfejeket maszkíroznak el és rendezik őket jelenetbe… A jelenetek, malacok egy-egy híres ember, celebritás kifigurázását hivatottak elkövetni, vagyis az egész ünnepség tulajdonképpen egy torz tükör az aktuális társadalom felé.
Tosanto-s malacok Cádizban
Sevilla környékén a temetői látogatást egy rétre látogatás követi, amikor is kis élelmiszeres kosárkákkal kivonulnak a hagyománytisztelők egy napot eltölteni a természetben. Egyes falvakban csak a férfiak kiváltsága volt ez, míg a nők otthon imádkoztak a halottakért, ma már viszont az egész család kirándul egyet. Van, ahol Tozanto ennek az ünnepnek a neve, van, ahol Día de la Mochila (a hátizsák napja) néven terjedt el. A kosár (vagy hátizsák) az ünnepkör tipikus édességeit és szárított gyümölcsöket rejt.
Castilla-La Mancha tartományban egy másik édesség is megjelent az ünnephez kapcsolódóan, melyet a “migas de niño” (a kisgyerek fészke) névre kereszteltek. Az édességnek létezik a “migas de hombre” (a férfi fészke) változata is, amely sós ízű.
a kisgyerek fészke
Katalóniában a “castañada” ünnepe terjedt el ezen a napon, melyet talán gesztenyekóstolásnak fordíthatnánk. A sok sült gesztenye és gesztenyés édesség mellett különböző programok várják a falvakban a turistát. Nem csak itt, hanem az ország más részein (például Murciában is) elterjedt szokás az aznapi vásár megrendezése, ahol virágokat és otthon készített, tipikus “mindenszenteki” édességeket lehet vásárolni.
Ha kint élsz Spanyolország valamelyik részén, nagyon szívesen fogadjuk hozzászólásodat arról, milyen is volt Mindenszentek Ünnepe és Halottak Napja a te lakhelyeden!
A spanyoloknál is teljesen elterjedt és általános szokás, hogy elhunyt szeretteik sírját meglátogatják, virágot visznek a temetőbe és imádkoznak – a hívők legalábbis. A temetői előkészületek is hasonlók, mint nálunk, ezt jól szemlélteti Pedro Almodóvar ‘Volver’ című filmjének nyitó jelenete, ahol az asszonyok szorgosan suvickolják elhalálozott hozzátartozóik síremlékeit.
Az egész országban elterjedt, hogy november elején megjelennek a cukrászdában a tipikus édességek. Az egyik a “huesos de santo”, azaz a szent csontok, amely egy kis marcipánrúd édes krémmel töltve, és valóban úgy néz ki, mint valami relikvia egy szent sírjából… A másik pedig a “buñuelos”, azaz a fánkok. Ezt pont úgy kell elképzelni, mint nálunk az olajban kisütött kelt fánkocskákat. Ezt esetenként csokoládés krémmel, lekvárral töltve árulják.

Cádizban bukkanhatunk az első igazán sajátos és szerintem rendkívül groteszk november elsejei ünnepre, Tosanto néven. A városban malacokat, csirkéket öltöztetnek maskarába – na nem élőket, hanem pl. malacfejeket maszkíroznak el és rendezik őket jelenetbe… A jelenetek, malacok egy-egy híres ember, celebritás kifigurázását hivatottak elkövetni, vagyis az egész ünnepség tulajdonképpen egy torz tükör az aktuális társadalom felé.

Sevilla környékén a temetői látogatást egy rétre látogatás követi, amikor is kis élelmiszeres kosárkákkal kivonulnak a hagyománytisztelők egy napot eltölteni a természetben. Egyes falvakban csak a férfiak kiváltsága volt ez, míg a nők otthon imádkoztak a halottakért, ma már viszont az egész család kirándul egyet. Van, ahol Tozanto ennek az ünnepnek a neve, van, ahol Día de la Mochila (a hátizsák napja) néven terjedt el. A kosár (vagy hátizsák) az ünnepkör tipikus édességeit és szárított gyümölcsöket rejt.
Castilla-La Mancha tartományban egy másik édesség is megjelent az ünnephez kapcsolódóan, melyet a “migas de niño” (a kisgyerek fészke) névre kereszteltek. Az édességnek létezik a “migas de hombre” (a férfi fészke) változata is, amely sós ízű.

Katalóniában a “castañada” ünnepe terjedt el ezen a napon, melyet talán gesztenyekóstolásnak fordíthatnánk. A sok sült gesztenye és gesztenyés édesség mellett különböző programok várják a falvakban a turistát. Nem csak itt, hanem az ország más részein (például Murciában is) elterjedt szokás az aznapi vásár megrendezése, ahol virágokat és otthon készített, tipikus “mindenszenteki” édességeket lehet vásárolni.
Ha kint élsz Spanyolország valamelyik részén, nagyon szívesen fogadjuk hozzászólásodat arról, milyen is volt Mindenszentek Ünnepe és Halottak Napja a te lakhelyeden!