Van egy barlang Spanyolországban, amely annyira híres, hogy el kellett készíteniük a teljes másolatát, mielőtt az eredetit tönkreteszi a látogatók áradata. Az 1800-as évek második felében végigment a klasszikus szakaszokon: felfedezés, publikálás, kételkedés, gúnyolódás, elismerés, hírnév. Íme, az Altamira-barlang története!
![Altamira-barlang, Spanyolország]()
Altamira-barlang, Spanyolország
Modesto Cubillas épp vadászaton járt 1868-ban, amikor a kutyája sziklák közé szorult. Kiszabadításakor arra lett figyelmes, hogy az eb valójában egy régi barlang bejáratát találta meg. Nem merészkedett be, és mivel a környék tele volt hasonló üregekkel, ennek nem tulajdonított jelentőséget a terület birtokosa, Marcelino Sanz de Sautuola sem. 1879-ben viszont vette a fáradságot és feltárta az üreg bejáratát, mert a ’78-as Párizsi Világkiállításon őskori kovaeszközöket látott, és gondolta, hátha talál benn hasonlókat. Szerencsére magával vitte nyolc éves lányát is, aki, míg a papa a barlang bejáratának kiszélesítésével foglalatoskodott, beljebb merészkedett az üregben, és megtalálta az első rajzokat: bölények, mamutok, szarvasok, vaddisznók élethű ábrázolását színpompás képeken.
Sautuola egy geológus barátját is beavatta a felfedezésbe, ketten pedig hosszabb, rajzokkal illusztrált tanulmányt írtak a barlangrajzokról, melyet egy 1880-as lisszaboni kongresszuson is ismertettek. Ott viszont csak gúnyos megjegyzéseket kaptak, elsősorban kedves francia kollégáiktól (akármilyen felfedezésről olvasok, mindig a franciák hátráltattak mindent, de komolyan), akik azt állították: lehetetlen, hogy őskori rajzok ilyen tökéletes állapotban megmaradjanak, a festmények biztosan rendelésre készültek.
A francia kétkedők viszont a rá következő évtizedekben kénytelenek voltak nyilvánosan bocsánatot kérni, ugyanis a környéken egyre több hasonló barlang került feltárásra. 1902-ben a legnagyobb kétkedő nyilvános cikkben kért bocsánatot az akkor már több, mint egy évtizede halott Sautuola-tól, és lányának ígérte meg, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy édesapját ismerjék el hivatalos felfedezőnek.
Ami a barlangrajzokat illeti, a tudomány jelenlegi állása szerint azok a magdaleni kultúra idején keletkeztek, mintegy 15-17 ezer évvel ezelőtt. A környék számos más barlangja is várja a látogatókat, mint például a Cueva de Sopeña, a Cueva de Covalanas vagy a Cueva de Chufín. Az Altamira-barlang 1985-ben felkerült az UNESCO Világörökségi listájára. A másolatként felépült múzeum nem csak a barlangban fellelhető rajzok hű mását mutatja be, hanem rendelkezik egy igen bőséges, őskort taglaló könyvtárral is, valamint helyet kapott benne egy kutatási központ is. Itt a hivatalos oldal: http://museodealtamira.mcu.es/
Kíváncsian várom azok hozzászólását, akik már meglátogatták az Altamira Múzeumot! Hogy tetszett, milyen volt?
Altamira-barlang, SpanyolországModesto Cubillas épp vadászaton járt 1868-ban, amikor a kutyája sziklák közé szorult. Kiszabadításakor arra lett figyelmes, hogy az eb valójában egy régi barlang bejáratát találta meg. Nem merészkedett be, és mivel a környék tele volt hasonló üregekkel, ennek nem tulajdonított jelentőséget a terület birtokosa, Marcelino Sanz de Sautuola sem. 1879-ben viszont vette a fáradságot és feltárta az üreg bejáratát, mert a ’78-as Párizsi Világkiállításon őskori kovaeszközöket látott, és gondolta, hátha talál benn hasonlókat. Szerencsére magával vitte nyolc éves lányát is, aki, míg a papa a barlang bejáratának kiszélesítésével foglalatoskodott, beljebb merészkedett az üregben, és megtalálta az első rajzokat: bölények, mamutok, szarvasok, vaddisznók élethű ábrázolását színpompás képeken.
Sautuola egy geológus barátját is beavatta a felfedezésbe, ketten pedig hosszabb, rajzokkal illusztrált tanulmányt írtak a barlangrajzokról, melyet egy 1880-as lisszaboni kongresszuson is ismertettek. Ott viszont csak gúnyos megjegyzéseket kaptak, elsősorban kedves francia kollégáiktól (akármilyen felfedezésről olvasok, mindig a franciák hátráltattak mindent, de komolyan), akik azt állították: lehetetlen, hogy őskori rajzok ilyen tökéletes állapotban megmaradjanak, a festmények biztosan rendelésre készültek.
A francia kétkedők viszont a rá következő évtizedekben kénytelenek voltak nyilvánosan bocsánatot kérni, ugyanis a környéken egyre több hasonló barlang került feltárásra. 1902-ben a legnagyobb kétkedő nyilvános cikkben kért bocsánatot az akkor már több, mint egy évtizede halott Sautuola-tól, és lányának ígérte meg, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy édesapját ismerjék el hivatalos felfedezőnek.
Ami a barlangrajzokat illeti, a tudomány jelenlegi állása szerint azok a magdaleni kultúra idején keletkeztek, mintegy 15-17 ezer évvel ezelőtt. A környék számos más barlangja is várja a látogatókat, mint például a Cueva de Sopeña, a Cueva de Covalanas vagy a Cueva de Chufín. Az Altamira-barlang 1985-ben felkerült az UNESCO Világörökségi listájára. A másolatként felépült múzeum nem csak a barlangban fellelhető rajzok hű mását mutatja be, hanem rendelkezik egy igen bőséges, őskort taglaló könyvtárral is, valamint helyet kapott benne egy kutatási központ is. Itt a hivatalos oldal: http://museodealtamira.mcu.es/
Kíváncsian várom azok hozzászólását, akik már meglátogatták az Altamira Múzeumot! Hogy tetszett, milyen volt?