Tíz spanyol szent – II.

Álljon itt újabb öt spanyol szent. Régiek és még régebbiek, mártírok és született vezetők – a lista olyan vegyes, hogy biztosan mindenki talál rajta szívéhez közel álló szentet.


6. Szent Lőrinc (San Lorenzo)

A római kor egyik mártírja volt. Tudjuk, hogy a kereszténység korai időszakában sokaknak kellett meghalni a keresztényüldözések miatt. Lőrinc az akkori római pápa egyik diakónusa volt, az ő felelőssége alá tartozott az adományra szánt javak és pénz szétosztása. Amikor a pápát és négy diakónust egy mise alkalmával megölték a római császár katonái, Lőrinc is tudta, hogy csak napjai vannak hátra. Róma pogány vezetője ráparancsolt, hogy gyűjtse össze az egyház kincseit, pénzét, és adja át neki, mert a császár hadba indul, kell hozzá anyagi fedezet. Lőrinc három napot kért a javak összegyűjtésére. Három nap múlva aztán odaküldte a vezetőnek az összes szegényt, utcagyereket, leprást, mint a katolikus egyház legnagyobb kincseit. A megcsúfolt vezető bosszúból kegyetlen halált szánt Lőrincnek: elevenen égették meg. Ő, mivel már várta a találkozást az Úrral, nagy lelkierővel viselte a kínzást, és közben megszólalt: “Ez a felem már átsült, meg kéne fordítani.” Hát így viccelődött egy szent a III. században…

7. Sahagúni Szent János (San Juan de Sahagún)

Az Ágoston-rendi szerzetes Salamanca védőszentje. A súlyos betegség, mint motiváló tényező a rendbe való belépésre, nála is megtalálható: kigyógyulása után áll be az Ágostoniak közé. Két csodatétel is kötődik a nevéhez Salamancában. Az egyik, hogy egy kisfiú kútba esett, János pedig a csodálatos módon meghosszabbodott derékövével húzta ki őt. Az utca neve, ahol ez megtörtént, a mai napig Pozo Amarillo. A másik csoda egy megvadult bikával esett meg, amely Salamanca utcáin randalírozott egy ünnepen. Amikor egy édesanyát vett üldözőbe, aki kisgyermekével menekült előle, János a bika elé állt és rákiáltott: “Tente, necio”, azaz kb: “Csillapodj, tudatlan!”. Annak az utcának a neve a mai napig: Tentenecio.

San Juan de Sahagún szobra Salamancában

8. Szent Lukrécia (Santa Lucrecia)

Egy félig elfeledett szentet tisztelhetünk a személyében, aki még a rómaiak idején halt mártírhalált a Diocletianus császár rendeletére kezdett keresztényüldözések alatt. Halála után nagy tisztelet övezte Méridában, ahol meghalt, legalábbis akkori beszámolók szerint még bazilikát is emeltek neki a városban. Az arab hódítással azonban szép lassan kikopott az ő kultusza is, az arabok 700 Spanyolországban töltött éve pedig épp elég volt ahhoz, hogy távozásuk után a Santa Lucrecia-tisztelet és hagyomány ne tudjon újra feléledni.

9. Keresztes Szent Angéla (Santa Ángela de la Cruz)

Egy majdnem kortárs szent, akit Sevillában és egész Andalúziában szentként emlegettek már életében is. Miután gyengélkedő egészsége miatt nem bírta volna a zord apáca-életet, úgy döntött, világi apáca lesz. Egész életét a szegényeknek szentelte, létrrehozta a “Compañía de la Cruz” nevű szervezetet (A Kereszt Társasága), ahol szegényeket, betegeket istápolt társaival. A rend sokat tett az andalúz nélkülözőkért, talán ennek is köszönhető, hogy nem sokkal halála után már utcát neveztek el róla Sevillában, az akkori antiklerikális légkör ellenére.

Santa Ángela de la Cruz

10. Borja Szent Ferenc (San Francisco de Borja)

1510-ben született, ő aztán tényleg megtapasztalta az élet minden oldalát. 19 évesen, már a spanyol királyi udvar szolgálatában nősült meg, nyolc gyermeke született. Márki címet is kapott a királytól, de amikor felesége 1546-ban meghalt, ő inkább a jezsuita rendet választotta, lemondva minden földi címéről és rangjáról. Fáradhatatlan szervező és született vezető volt, ezért itt sem úszta meg a préposti kinevezést, melyet haláláig viselt. Ő alapította meg Európa első jezsuita kollégiumát és még húsz másikat is.

Forrás: http://www.santopedia.com/santos-nacidos-en/espana

Neked melyik szent élete tetszett leginkább? Miért?