Ha azt hinnéd, hogy a sevillai világkiállítással és a barcelonai olimpiával véget ért a spanyolok tevékenykedése a szóban forgó évre, tévedsz: Madrid volt 1992-ben Európa kulturális fővárosa. Milyen volt akkoriban Spanyolország fővárosa és milyen programokkal várta az érdeklődőket?
Akkortájt Madrid már komoly nemzetközi érdeklődésre tartott számot, a turizmus fellendülése ezekhez az évekhez köthető. Madridot egyre többen kedvelték, egyre többen választották lakhelyül – így történt, hogy egyre kevesebb lett az élhető lakás. A kormány otthonteremtő lépéseket valósított meg: beépítette a külső területeket, teljes lakónegyedeket hoztak létre 1992-ben (PAU – Plan Auténtica de Urbanización). Ugyanakkor, a belvárosi lakásárak egyre magasabbra kúsztak, hiszen nagy kiváltságnak számított a nyüzsgő főváros közepén lakni. Akinek „kis” spórolt pénze volt, az madridi lakást vásárolt belőle.
A város rengeteg különféle eseménynek adott otthont abban az évben: megnyílt a Museo Reina Sofía és a Museo Thyssen-Bornemissza, amely már az első évben 700 ezer látogatót vonzott. A Prado-val kiegészülve így vált teljessé a „Triángulo del Arte” néven ismert múzeumi negyed.
Egy másik grandiózus építészeti projekt a „szellemjárta” Casa de Linares felújítása volt. A csodálatos, de teljesen elhagyatott épületből lett a Casa de América, melynek ünnepélyes megnyitóján Spanyolország királya éppúgy tiszteletét tette, mint Latin-Amerika összes államának elnökei. Közülük Fidel Castro látogatása nemzetközi viszonylatban is nagy jelentőséggel bírt, hiszen a kubai vezetőt nem láthattuk túl sűrűn utazgatni, már csak azért sem, mert nem mindenhol látták volna őt szívesen…
Madrid, Casa de América
Madrid a parkok városa, tehát a parképítés sem maradhatott ki a legintenzívebb évből: a Parque de Juan Carlos I 1992-ben nyitotta meg kapuit és ez lett a város második legnagyobb parkja.
Madrid, Parque Juan Carlos I
És ha mindez még nem lenne elég: 1992-ben újult meg az Atocha pályaudvar, akkor telepítették a gyönyörű trópusi „erdőt” a közepére. Amerika felfedezésének ötszázadik évfordulóján minden divatos volt, ami a kolonizációhoz és Latin-Amerikához kötődött.
Madrid, Atocha pályaudvar
A város nemzetközi sztárokat is felvonultatott a jeles alkalomra. Elton John, Michael Jackson és Joe Cocker egytől egyig Madridban adott koncertet 1992-ben. A spanyol flamenco legenda, Camarón abban az évben búcsúzott el a közönségtől egy utolsó koncerttel.
Talán számodra is ismerős Mafalda, az argentin képregényhős. A róla szóló 1992-es kiállítás kicsik és nagyok kedvence volt, és természetesen az alkotó, Quino is megjelent az eseményen.
![Nincs időd spanyol tanfolyamra járni_]()
A fővárosban 1992 nyarán számos jelmezes utcai felvonulást rendeztek: színházi előadásokat rögtönöztek, népviseletes vagy a középkori öltözéket felidéző spanyolok vonultak.
1992-ben megérkeztek Madridba a világhírű színházi előadások is. Abban az évben tartották például A nyomorultak premierjét.
Ne felejtsük ki a sorból az európai gasztrofesztivált, ahol megválasztották Spanyolország legjobb séfjét is.
A hatalmas bulik, újítások, na meg beruházások éve Madridban több, mint 6 milliárd pezetába került. Az akkori tevékeny alkotás gyümölcseit viszont a mai napig élvezhetjük.
Forrás: http://www.telemadrid.es/programas/madrid-en-la-mirada/madrid-en-la-mirada-capital-de-europa
Akkortájt Madrid már komoly nemzetközi érdeklődésre tartott számot, a turizmus fellendülése ezekhez az évekhez köthető. Madridot egyre többen kedvelték, egyre többen választották lakhelyül – így történt, hogy egyre kevesebb lett az élhető lakás. A kormány otthonteremtő lépéseket valósított meg: beépítette a külső területeket, teljes lakónegyedeket hoztak létre 1992-ben (PAU – Plan Auténtica de Urbanización). Ugyanakkor, a belvárosi lakásárak egyre magasabbra kúsztak, hiszen nagy kiváltságnak számított a nyüzsgő főváros közepén lakni. Akinek „kis” spórolt pénze volt, az madridi lakást vásárolt belőle.
A város rengeteg különféle eseménynek adott otthont abban az évben: megnyílt a Museo Reina Sofía és a Museo Thyssen-Bornemissza, amely már az első évben 700 ezer látogatót vonzott. A Prado-val kiegészülve így vált teljessé a „Triángulo del Arte” néven ismert múzeumi negyed.
Egy másik grandiózus építészeti projekt a „szellemjárta” Casa de Linares felújítása volt. A csodálatos, de teljesen elhagyatott épületből lett a Casa de América, melynek ünnepélyes megnyitóján Spanyolország királya éppúgy tiszteletét tette, mint Latin-Amerika összes államának elnökei. Közülük Fidel Castro látogatása nemzetközi viszonylatban is nagy jelentőséggel bírt, hiszen a kubai vezetőt nem láthattuk túl sűrűn utazgatni, már csak azért sem, mert nem mindenhol látták volna őt szívesen…

Madrid a parkok városa, tehát a parképítés sem maradhatott ki a legintenzívebb évből: a Parque de Juan Carlos I 1992-ben nyitotta meg kapuit és ez lett a város második legnagyobb parkja.

És ha mindez még nem lenne elég: 1992-ben újult meg az Atocha pályaudvar, akkor telepítették a gyönyörű trópusi „erdőt” a közepére. Amerika felfedezésének ötszázadik évfordulóján minden divatos volt, ami a kolonizációhoz és Latin-Amerikához kötődött.

A város nemzetközi sztárokat is felvonultatott a jeles alkalomra. Elton John, Michael Jackson és Joe Cocker egytől egyig Madridban adott koncertet 1992-ben. A spanyol flamenco legenda, Camarón abban az évben búcsúzott el a közönségtől egy utolsó koncerttel.
Talán számodra is ismerős Mafalda, az argentin képregényhős. A róla szóló 1992-es kiállítás kicsik és nagyok kedvence volt, és természetesen az alkotó, Quino is megjelent az eseményen.

A fővárosban 1992 nyarán számos jelmezes utcai felvonulást rendeztek: színházi előadásokat rögtönöztek, népviseletes vagy a középkori öltözéket felidéző spanyolok vonultak.
1992-ben megérkeztek Madridba a világhírű színházi előadások is. Abban az évben tartották például A nyomorultak premierjét.
Ne felejtsük ki a sorból az európai gasztrofesztivált, ahol megválasztották Spanyolország legjobb séfjét is.
A hatalmas bulik, újítások, na meg beruházások éve Madridban több, mint 6 milliárd pezetába került. Az akkori tevékeny alkotás gyümölcseit viszont a mai napig élvezhetjük.
Forrás: http://www.telemadrid.es/programas/madrid-en-la-mirada/madrid-en-la-mirada-capital-de-europa