Spanyolország érdekességek – Spanyol határok nélkül!

Ha szeretnéd változatosabbá tenni az ünnepi asztalt, itt van két spanyol desszert, amelyet minden család elkészít karácsonykor.

Ha pedig nem ők készítik el, akkor megvásárolják valamelyik cukrászdában vagy a piacon. Nyilván, kint sem mindenki konyhafenomén.

A receptek előtt egy kis ismertető. Első édességünk a turrón. Ha már landoltál spanyol repülőtéren és barangoltál az ottani boltokban, biztosan összefutottál legalább tízféle turrónnal. Gyártanak már diósat, csokisat, aszalt gyümölcsöset, ezeknek azonban csak a nevük turrón. Az eredeti desszert ugyanis csak kétféle lehet, és mindkettőben mandula és méz az alap. Az egyik fajtája a turrón duro: ebben a mézes máz teljesen kemény, a mandulaszemeket pedig egészben adják hozzá. Így csak törni lehet. A turrón blando – amiről a receptet is hoztam – tartalma már őrölt mandula, ezáltal a massza lágyabb, késsel vágható. Ha ezt az édességet készíted el, érdemes őrölten venni a mandulát. Itthon úgyis drága ez az alapanyag, akkor már legalább ne kelljen a darálással vesződni otthon.

A másik recept egy kelt kalács, a roscón de Reyes elkészítését mutatja be. Talán te is hallottad már, hogy Spanyolországban nem a Jézuska hozza az ajándékokat, hanem a Háromkirályok, azaz a Reyes Magos. Az ő ünnepük január 6-a, amit itthon Vízkeresztként ismerünk. A spanyolok tehát jól kitalálták azt is, hogyan húzzák el még egy hétig a karácsonyi ünneplést.

Szóval, a roscón de Reyes szabad fordításban annyit tesz, hogy a háromkirályok csigatésztája (kb.), azaz ez a desszert tipikusan január 6-án kerül elfogyasztásra. Nekünk persze megfelel Szenteste is, nem igaz?

Most pedig lássuk a recepteket!

turrón blando.jpg

Turrón blando

Hozzávalók:

10 dkg cukor
20 dkg jó minőségű méz
1 tojásfehérje
30 dkg őrölt mandula
egy kiskanál reszelt citromhéj
csipetnyi fahéj

A mézet és a cukrot tedd egy lábasba és hevítsd addig, míg homogén, sűrű folyadékot nem kapsz. Húzd le a tűzről, és add hozzá a felvert tojásfehérjét, majd folyamatosan kevergesd. Azt fogod látni, hogy a fehérje kicsi csomókba ugrik, de nem baj, mert kb. tíz percig kell kevergetni a masszát, és ezalatt az idő alatt szépen felbomlik újból. Ha ez megvan, visszateheted a tűzre a lábast. Lassan elkezd sűrűsödni és színt váltani, sötétedni. Ha ez bekövetkezik, hozzáadhatod a citromhéjat és a fahéjat, majd a lábast a tűzről levéve, a mandulát is. Addig kevergesd, míg homogén lesz az egész massza.

Amikor készen vagy, bélelj ki sütőpapírral egy őzgerinc formát vagy egyéb hosszúkás sütőformát, és simítsd bele a masszát, jól gyömöszkéld bele a formába, hogy egyenletes, hézagmentes legyen. Öt órára hűvös helyre tesszük, ezalatt a massza megszilárdul. Lehet szeletelni!

2. Roscón de reyes

Hozzávalók:

35 dkg liszt
25 gramm friss élesztő
125 ml teljes tej
10 dkg cukor
75 gramm margarin vagy vaj
egy egész tojás + egy tojássárgája
egy narancs reszelt héja
1 kanálnyi rumaroma
1 kiskanálnyi narancsvirág vagy citromvirág aroma
egy csipet só
Dekoráció: kandírozott vagy aszalt gyümölcsök, magvak (mandula, dió), nádcukor, mazsola, stb.

A langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt, kis cukrot is hozzáadva. A lisztet egy tálba öntjük, közepébe mélyedést készítünk és beletesszük a narancshéjat és a maradék cukrot, majd, ha az élesztő megkelt, azt is beleöntjük. Összekeverjük, átgyúrjuk, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat, a rumaromát, a narancsvirág aromát, a tojássárgáját és a sót. Jól összedolgozzuk, félkemény masszát kell kapnunk, majd meleg helyen konyharuhával letakarva egy órát kelesztjük. Amikor megkelt, gyúrótáblára borítjuk, és kicsit átdolgozzuk, hogy a levegő távozzon belőle. Egy jó nagy gömbbé formáljuk, majd a két nagyujjunkkal a közepébe lyukat vájunk, melyet egyre tágítunk. A végén egy koszorú alakú tésztát kell kapnunk. Szépen eligazgatjuk, hogy a tészta mindenhol egyenletes vastagságú legyen. Lapos tepsire tesszük, melyre előzőleg sütőpapírt raktunk. Újra meleg helyre tesszük, hogy duplájára keljen, majd az egész tojással megkenjük, tetszőleges elemekkel díszítjük és meleg sütőben kb. 25-30 perc alatt pirosra sütjük. Nagyon szép lesz!

Ha kipróbáltad valamelyiket, nagyon szívesen fogadom az ételfotókat a te turrónodról és roscónodról a Facebook oldalunkon! www.facebook.com/spanyolonline

Milyen szilveszteri szokásokat találunk Spanyolországban? Ott sem unatkoznak az év utolsó napján, az biztos!

Szilveszter Madridban

Először is, minden spanyol háztartás nélkülözhetetlen kelléke szilveszterkor a televízió vagy a rádió. Aki ugyanis nem szánja rá magát, hogy kimenjen városa főterére, az otthon hallgatja a madridi Puerta del Sol téren lévő toronyóra harangütéseit, így köszöntve az újévet. A szabadban tartózkodók a torony (vagy városuk tornya) köré csoportosulnak és élőben hallgatják a harangot, aki viszont nem megy el otthonról, annak életbevágó a harangütés-közvetítést végigasszisztálni. Hogy miért?

Azért, mert van a spanyoloknak egy érdekes szilveszteri szokásuk. Hozzávalók: tizenkét harangütés, tizenkét szem szőlő. Szabály: minden egyes éjféli harangütésre meg kell enni egy szem szőlőt, tehát, mire az utolsót is elkongatja a harang, el kell fogynia a szőlőnek. Akinek átcsúszik egy szem is a következő esztendőre, készüljön fel, hogy nem lesz rózsás az újév szerencse tekintetében…

Mindennek igen komoly, másodpercre megtervezett koreográfiája van. A harangozást annyival előbb kezdik el, hogy először is négy negyedet kongatnak, majd még a 12 harangütésnek is bele kell férnie, hogy épp éjfélkor érjen véget. A tévében pedig ezt kommentelik a bemondók. Egy szegény bemondónő precedenst teremtett 1989-ben a TVE-ben, amikor véletlenül az első harangütéseket úgy konferálta fel, mintha azok még csak a négy negyed kongatásai lennének. Emiatt aztán több százezer spanyolnak lett szerencsétlen éve, hiszen nem tudták megenni a szőlőjüket időre. Mint utóbb kiderült, a fatális hibának az volt az oka, hogy a hölgy nem kapott a Puerta del Sol-on teraszos szobát és az ablaka sem a torony felé nézett, sőt, nem is hallotta a gongot. Mindössze egy kis képernyőn követte az eseményt, így próbálva kommentelni. Még szép, hogy elrontotta!

Újkeletű, de ma már teljesen elterjedt szokás, hogy szilveszterkor valami vörös alsóneműt kell viselni, mert úgy szerencsét és szerelmet hoz az újév. Elég, ha a zoknin van egy piros pötty, már teljesülhet a kritérium.

Minden egyéb tekintetben a spanyolok ugyanúgy ünnepelnek, mint mi: bulizni mennek vagy otthon a családdal vacsoráznak és várják a harangot, pezsgőt vagy almabort isznak a koccintáshoz és éjfél után bő negyed órát annyira túlterheltek a telefonvonalak, hogy senkinek nem küldi el elsőre a BÚÉK sms-t a rendszer. Az újévi fogadalmakról pedig ne is beszéljünk…

BÚÉK!

Neked van újévi fogadalmad? Netán épp spanyoltanulással kapcsolatos? Ne kímélj, oszd meg velünk itt egy kommentben (egyébként is azt mondják, ha írásba adod, nagyobb eséllyel tartod be)!

Reggelre a spanyol gyerekek ablakba tett cipői megteltek finomságokkal, ajándékokkal, ne adj’ isten szénnel. Hogyan alakult Vízkereszt ünnepe az évszázadok során, miért pont a Háromkirályok viszik az ajándékokat, és mit esznek ma a spanyolok?

A Háromkirályok hagyománya Máté evangéliuma nyomán született, aki megírta a bölcsek látogatását a betlehemi jászolnál, bár ő keleti varázslókként jellemezte őket és a pontos számukat sem árulta el. A IV. századra alakult ki az a nézet, hogy hárman voltak – nem véletlenül. A hármas szám utalás a Szentháromságra, ráadásul akkoriban három kontinens volt ismert, így a három király szimbolizálhatta a kontinensek népeit: ázsiai, európai, afrikai.

Ekkorra inkább királyoknak és nem mágusoknak nevezték őket, hiszen a mágia, varázslás egyre pejoratívabb megjelölést kapott a katolicizmus terjedésével. Az, hogy Baltazárból “szerecsen király” lett, szintén évszázadok alatt alakult ki. Amikor az ajándékozás hagyománya a királyokhoz kapcsolódott, még leosztott szerepeik voltak: Menyhért édességet és mézet vitt a gyerekeknek, Gáspártól kapták a ruhát, cipőt és a praktikus dolgokat, Baltazár pedig a rossz gyerekek megbüntetéséért volt a felelős, ő pakolta a szenet a csizmába. A XIX. század elejétől azonban a szerepek összemosódtak, a királyok pedig játékokat kezdtek hordani minden jó gyereknek. És miért épp ők viszik az ajándékokat? Azért, mert a kis Jézusnak is vittek meglepetést, ennek nyomán pedig elhatározták, hogy a világ összes gyerekét szeretnék megajándékozni valamivel.

Ebből a gyerekeknek készült videóból megismerheted a Háromkirályokkal kapcsolatos történetet és a teendőket. Érthető videó, középhaladók is bátran nézhetik, és csupán hét perc!

A videóból megtudhattad, hogy a gyerekek vizet is tesznek az ablakba a Háromkirályok tevéinek, valamint kis elemózsiát és italt maguknak a királyoknak is. A szülőknek is érdemes kirakni a cipőket, mert ők is kapnak apró ajándékokat.

Arról is kaphattunk tippeket, hogyan legyenek jók a kicsik, ha ajándékot szeretnének. Megoszthatják a játékaikat a testvéreikkel, vagy elajándékozhatnak játékokat olyan gyerekeknek, akiknek nincs. Érdemes az iskolában jól tanulni és jól viselkedni. Ami pedig a királyoknak írt levelet illeti: nos, a legjobb azt minél előbb elküldeni, mert a bölcsek és segítőik kapnak levelet a világ minden gyerekétől, és bizony nagyon nehéz nekik mindent elolvasni és minden kívánságot teljesíteni.

A videó megemlíti még a “roscón de reyes” nevű ünnepi süteményt is. Ez a kandírozott gyümölcsökkel, cukoröntettel díszített koszorú formájú kalács nem hiányozhat a spanyol családok asztaláról Vízkeresztkor! A képen egy vadabb változat, tejszínhabbal töltve.

roscón de reyes, spanyol kalács

A január 6. természetesen munkaszüneti nap Spanyolországban, már ha hétköznapra esik.

Forrás: http://babyradio.es/blog-entrada/96/2013-01-04/10-curiosidades-sobre-los-reyes-magos

Spanyolországban és más dél-európai vidékeken méltán ismert és elismert a mediterrán étrend. Te mit tudsz róla?

A mediterrán étrend egy homogén táplálkozási szokásrendszer, mely a Földközi-tenger partvidékén alakult ki, így érinti Olaszország, Franciaország és Spanyolország déli részeit is. Bizonyított tény, hogy a követőinél jelentősen csökken a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata.

A standard étrendről sok cikket találhatsz, én most a Spanyolországban is bevett mediterrán étrend elemeit szedem sorba.

Az elsődleges zsírforrás az olívaolaj, annak is az extra szűz változata. Ezt a salátákra teszik (almaecettel együtt), így “könnyen csúszik” és az emésztést is segíti.
Mivel nem divat az olajban sütés, nincs is szükség másféle olajra. A húsokat párolják, sütőben sütik, vagy vaslapon (ez az “a la plancha” elkészítési mód, amit minden étlapon megtalálhatsz). A grillezés is nagyon népszerű.
Ha már a húsoknál tartunk: a vörös húsok helyett a csirkét és a pulykát választják, na meg persze a halakat és a tenger gyümölcseit. Nekik könnyű, mi hiába keresnénk tintahalat a Balatonban… Szerencsére itthon már egyre több boltban és piacon gondolnak a tengeri herkentyűk szerelmeseire is.
A köretek is teljesen mások: nincs sült krumpli és rizs, legalábbis nem a hagyományos étrendben. Jobban szeretik a párolt zöldségeket vagy a salátákat a húsok mellé. Emlékszem, amikor multinál dolgoztam (kemény 5 hónapig azt hittem diploma után pár évvel, hogy nem leszek tanár – mindenkinek vannak rossz időszakai

), elmentünk Madridba meglátogatni az ottani kollégákat, és a cég büféjében ebédeltünk. A hatalmas szelet sült hal mellé salátát ettem köretnek, és úgy jóllaktam, hogy délután már egy falat sem ment le a torkomon!

Paella, az egyik legtipikusabb spanyol étel

A másik meglepetés a desszerteknél ért: nem találtam csokit, tejberizst, cukrászdai sütit, miegymást. Voltak viszont szép szelet görög-és sárgadinnyék, barackok, és persze a spanyol puding, ha valaki mégis édeset enne. A desszertként való gyümölcsfogyasztás is a mediterrán étrend szerves része.
A fokhagyma, vöröshagyma, valamint a fűszernövények kedvelt ízesítők a húsok elkészítésénél. Ha úgy szeretnél főzni, mint a spanyolok, mindig legyen otthon zsálya, bazsalikom, oregano, majoránna, rozmaring!
A friss termékeket mindig előnyben részesítik a fagyasztottal szemben, és ahol csak lehet, rostot fogyasztanak. Ezért van annyi zöldség és gyümölcs az étlapon.
A mediterrán étrend azt is javasolja, fogyasszunk minden főétkezés után egy deci vörösbort. Ha te is akkora antialkoholista vagy, mint én, jobban teszed, ha meleg teát iszol az ebédhez. Igaz, én ezt a keleti étrendből emeltem át, de joggal, hiszen a zöld tea ugyanannyi antioxidánst tartalmaz, mint a vörös szőlő, egyéb jótékony hatásairól nem is beszélve. A meleg ital az emésztést is serkenti. Zöld tea helyett a menta, citromfű, vagy bármilyen más gyógyfűből készült tea szuper élmény lesz!

Természetesen, a spanyolok is rabjai lettek a “nyugati táplálkozásnak”, így tele vannak gyorséttermekkel. Ha kilátogatsz hozzájuk, ugyanannyi elhízott embert fogsz látni, akárcsak itthon. Kár, hogy ilyen egészséges diéta is feledésbe tud merülni, de a te konyhádban tovább élhet a hagyomány! Kerestem hozzá pár receptet, próbáld ki valamelyiket holnap! Ja, spanyol nyelvűek, de gondolom, ez nem akadály!

http://dietamediterranea.com/recetas/

A mediterrán étrend csak a tengeri herkentyűk és halak sokaságával lehet teljes. Nézd, mennyiféle halat fogyasztanak a spanyolok!

Spanyol halpiac

Ha hal-és tengeri herkentyű-fóbiád van, ne olvasd el ezt a cikket! Én szinte éreztem az illatát (szagát?) a kis kütyüknek a cikk írása közben. Hozzá kell tennem, szeretem őket (megenni)! Nagy kár, hogy bár hazánkban mintha az utóbbi években mérséklődött volna az áruk, sajnos vagy konzervben, vagy fagyasztva láthatjuk csak őket viszont, a legritkább esetben frissen. Néha azonban nem lehet nekik ellenállni! Ha Spanyolországba készülsz, vagy épp ott vagy, hasznos lesz a mai olvasmány. Szóval, először kezdeném azokkal, amelyeket sűrűbben láthatsz egy átlag spanyol étterem menüjében.

Sült polip… igazi csemege

el calamar – tintahal: levesként, vagy sütve a leggyakoribb (a la plancha – ez mindig a vaslapon sütést jelenti). Itthon is kapható fagyasztott tintahal karika, amit olajban, bundában süthetünk ki, amolyan magyaros módra.
el pulpo – polip: salátába, sütve, paellába keverve, még savanyítva is fogyasztják.
el mejillón – kékkagyló: a leggyakoribb kagylófajta, szintén levesek, saláták alapvető összetevője. Szupermarketekben lépten-nyomon összeakadhatsz vele konzerv formájában is.
las gambas – garnélarák: ez az az apró kis rákocska, ami sötét rózsaszínű; gyakorlatilag minden tengeri kajába beleteszik, mint például a paella, de szívesen készítenek belőle salátát is, vagy egyszerűen csak kisütik, és szószba mártogatják. Egész fincsi!
el atún – tonhal: őt itthon sem kell bemutatni, bár sajnos hozzánk többnyire konzerv formájában jut el. Ahogyan nálunk, kint is salátába téve a legnépszerűbb, mivel nagyon finom és egészséges, meg nincs is vele annyi gond, mint mondjuk a garnélával, vagy a kagylókkal, ahol elkészítés előtt még fejtegetni kell a “borítót” az állatkákról.
la sardina – szardínia: ezt is ismerjük itthon, de a spanyolok sokkal változatosabban készítik. Na persze, ők a piacon darabra is megvehetik, nem csak pléhdobozban. Szokták sütőben sütni is például (al horno: sütőben készített húst jelent az étlapon). Több utalást is találtam arra, hogy a magas koleszterinszintet jól helyrehozza rendszeres fogyasztása.
la merluza / el bacalao: tőkehal. Valószínűleg van különbség a két elnevezés között, de a szótár szerint ugyanaz a kettő. Szakavatott halpiacra járó biztosan meg tudja különböztetni. Leggyakoribb elkészítési módja: a la plancha. (Az előző cikkből ugye tudjuk, hogy a mediterrán étrend szabályai szerint az olajban sütés gyakorlatilag ismeretlen a spanyoloknál. Míg mi fagyasztott, előre panírozott állapotban találkozunk a tőkehallal, addig ők a piacon veszik, és eszük ágában sincs olajjal “fertőzni” a finom halakat!)
el lenguado – nyelvhal: mivel nagyobb szeletek is nyerhetők belőle, sok egytálételt találsz nyelvhallal a weben. Így például, amikor pár perc párolás után fűszeres paradicsomszósszal nyakon öntik, és sütőben sütik még 40 percet. Biztosan finom!

A teljesség igénye nélkül (jó pár hal benne sincs a szótárban), itt van még néhány név, csak hogy tudd, mit eszel, ha ezeket látod az étlapon:

la raya – rája
el rodaballo – rombuszhal
el besugo – durbincs
la lubina – farkassügér
el mujol – tengeripér
la trucha – pisztráng
la anguila – angolna
la caballa – makréla
el salmón – lazac
el boquerón – szardella
el langostino – languszta
el cangrejo – tarisznyarák
la quisquilla – fűrészes garnéla
el bogavante – homár
la almeja – kagyló
la ostra – osztriga
la vieira – zarándokkagyló
el caracol de mar – tengeri csiga

Kitűnő szórakozás unalmas estékre, hogy mindegyikre rákeresel a spanyol weben, már csak azért, hogy lásd, hogy is néz ki mondjuk egy durbincs vagy egy farkassügér.

Itt aztán minden van!

Ha kedvet kaptál az olvasgatáshoz, itt van egy elképesztően részletes honlap a tenger gyümölcseiről és a halfajtákról. Minden témát érint, a vásárlástól a tároláson keresztül az elkészítésig. http://www.natureduca.com/coc_indice_mar01.php

Voltál már spanyol halpiacon? Egyáltalán, hogy bírod a tengeri kütyüket?

Setenil de las Bodegas egy kis spanyol falu 3000 lakossal, Cádiz provincia északkeleti részén. A szokásos, fehérre meszelt tüneményes házikókon kívül nem is lenne itt semmi érdekes, ha a falu nem egy gigantikus szikla alá épült volna. Talán nem volt hely másutt letelepedni, vagy mi az oka, hogy az őslakosok épp itt választottak lakhelyet? Egy újabb mágikus hely Spanyolföldről!

Setenil de las Bodegas

Setenil története még a középkorba nyúlik vissza. Abban az időszakban történt az első letelepedés a hatalmas szikla alatt. Az óriási kőtömb majdnem a teljes falu fölé benyúlik.

A szikla már a történelem előtti időkben jelen volt az itteni primitív letelepültek életében: ez volt a teteje annak a barlangrendszernek, ahol az ősök természetes menedéket találtak az időjárás viszontagságai elől. A római korban aztán egy kis település is létrejött a közelben, Laccipo néven. A jelenlegi falu helyén azonban csak a középkorban alakult ki az első település.

Ilyen a setenili bár belülről…

A 700 éves arab hódoltság után a spanyolok visszahódító hadjáratsorozata, azaz a Reconquista egyik fontos állomása lett Setenil települése, ugyanis Granada felé itt ment át az út. Ostromok sora után, végül 1484-ben sikerült visszaszerezni a települést az araboktól. (És mint tudjuk, 1492-ben már Granadát, mint az utolsó muzulmán menedéket is sikeresen visszavették a spanyolok.)

…és kívülről

Setenil falujához egy másik legenda is kapcsolódik. Állítólag Isabel I la Católica, azaz I. Katolikus Izabella királynő (minden spanyol királynők legkirályabbika) fiúgyermeket hozott itt a világra, aki azonban születésekor meghalt. Sebastián lett volna a neve. Az ő emlékére állították fel a település első templomát, San Sebastián pedig a falu védőszentje lett.

Fehér házak, nagy sziklák

Setenil házikói patyolatfehérek, ezért felkerültek Cádiz provincia “Ruta de los Pueblos Blancos” turistaútvonalára, amely a fehérre meszelt, tipikus mediterrán településeket foglalja magában. A hatalmas, falu fölé magasodó szikla miatt azonban ez a falu más, mint a többi. Az oda látogatók egyöntetű véleménye szerint olyan élmény éri ott az utazót, amit soha nem fog elfelejteni.

Ha épp Andalúziában jársz, te se hagyd ki Setenil de las Bodegas-t!

Forrás: http://www.setenil.com/

Igen, jól látod: babaugrás. Ha arra gondolsz, ahogy kis kétévesek édesen eljátsszák a “Nyuszi ül a fűben”-t, nagyon tévedsz. Itt nem a babák ugranak, hanem őket ugorják át! Egy spanyol település nemzeti jelentőségűvé nyilvánított rituáléja egyike a világ legveszélyesebb ünnepeinek, már a babák szemszögéből.

Castrillo de Murcia kis település Burgos tartományban pár száz lakossal, a szokásos bájos spanyol házacskákkal. Szépen beleolvad a tájba, igazság szerint a kutya se látogatna ide, ha nem lenne egy világhírű ünnepe, mely Salto del Colacho néven ismert.

Babák és táncosok

Hogy híres-e vagy inkább hírhedt ez az ünnep, magam sem tudom eldönteni, de ha leírom a rituálét, talán te majd megítéled.

A falu főutcájára matracokat helyeznek, amelyekre ráfektetik a 12 hónaposnál fiatalabb kisbabákat szépen felöltöztetve. Az út két oldalán nézelődők állnak, majd megjelennek a táncosok két oszlopban, a matracok két oldalán vonulva. Aztán feltűnik egy élénk sárgába öltözött fickó, kezében kereplővel, és nagy lendülettel átugorja a babákat! Nem tudom, kedves olvasóim között van-e olyan bátor anyuka, aki szívesen kirakná a babáját az ominózus matracra, kockáztatva a kicsi életét, meg hát egyébként is tűz a nap és a kisbabák ott hergelik egymást a sírással… A spanyol falucska lakói mindenesetre szívbaj nélkül megteszik ezt, gyermekük lelki üdvére hivatkozva, hiszen a colacho-nak nevezett ugróbajnok az ördögöt szimbolizálja, aki egy bakugrással elhessegeti a kicsik feje fölül a gondokat, a bajt, a rontást, a betegségeket.

Talán azért, mert egy magyar fedezte fel, én inkább maradnék a C-vitaminnál, már ami a gyerekem egészségmegőrzését illeti…

Kisbaba épeszű szüleit keresi

Maga a rituálé egy katolikus közösséghez köthető és már az 1600-as évek közepétől létezik. Állítólag még sosem volt baleset a cirka 400 év alatt, amit persze erősen kétlek, hiszen elég egy kapatosabb ugró, na de ebbe nem is gondolnék bele. A fáma szerint az előző pápa, XVI. Benedek felszólította a katolikus papokat, hogy zárkózzanak el az ünnepen való megjelenéstől.

Azt hittem, a pamplonai bikafuttatás vagy a paradicsomdobálós Tomatina a bizarr spanyol ünnepek krémje, de tévedtem…

Te ismersz furcsa szokásokat más nemzetektől?

Minden nemzetnek vannak olyan szokásai, jellegzetességei, amelyek a kívülállók szemével nézve enyhén szólva is furcsák. Nálunk ilyen lehet a busójárás vagy a húsvéti locsolkodás, és persze a spanyoloknál is találunk pár hasonlót. Meg is mutatom, melyekre gondoltam!

Buñol és a paradicsom

Ha nekem kéne elképzelnem a világ leglehetetlenebb fesztiválját, talán egy hasonló jutna eszembe. A kis valenciai falu, Buñol minden évben megrendezi a ‘La Tomatina’ nevű fesztivált, ahol semmi más teendőd nincs, csak a paradicsomdobálás. Már ha beférsz egyáltalán abba a húszezer főbe, akik részt vehetnek a parádén, ennyiben határozta meg ugyanis a helyi önkormányzat a belépők számát. Eredete az 1945-ös évig nyúlik vissza,amikor is a ‘Gigantes y cabezudos’ fesztiválon (ld. következő pont) egy fiatalember a közeli zöldséges standról paradicsommal kezdte szórni az ellenkező tábor résztvevőit. Az önkormányzat jól megbüntette, mégis sikerült hagyományt teremtenie, ugyanis rá következő évben az eset megismétlődött, ahogy onnantól minden évben. Végül a polgármester beadta a derekát és ünneppé nyilvánította az eseményt, valamint gondoskodott a dobálandó paradicsom mennyiségéről is, amely jelenleg kb. 40 tonna/év. A lelkes dobálókat vízsugárral is locsolják közben, hogy a bőrüket ne csípje ki túlságosan a paradicsomlé.

Bunol – La Tomatina (kép forrása: https://www.route66idiomas.com)

2. Óriások és nagyfejűek

Spanyolország, sőt Európa több településére is jellemző az óriások és nagyfejűek, azaz a ‘Gigantes y cabezudos’ fesztiváljának megrendezése. Az óriások papírmasé bábuk, melyeket egy ember mozgat úgy, hogy a felvonuláson a bábok táncra kelnek a helyi banda muzsikájára. A nagyfejűek inkább ijesztő figurák, papírmasé fejek, amelyeket helyiek vesznek fel a fejhez illő öltözékkel és az óriások felvonulásának bámészkodóit ijesztgetik, kergetik (főleg szegény gyerekeket).

Gigantes y cabezudos (Kép: https://www.heraldo.es)

3. Júzcar és a töpörödött törpördögök

A Hupikék Törpikék 3D-s változatának reklámozására a Sony Pictures 2011-ben egy alig 300 fős kis andalúz falut szemelt ki. Fogta az összes hófehér házikót és hupikékre pingálta őket,ígérvén, hogy a kampány végeztével saját költségen mindet vissza is festi fehérre. Az extrém szín azonban annyira bejött a turistáknak, hogy az addigi évi 300 fős látogatói szám 2012-re 200 ezerre nőtt! Így a falu úgy döntött, a Sony Pictures nyugodtan megtarthatja magának a fehér festéket, nekik megfelel továbbra is a kék…

Júzcar – hupikék városkép (kép: http://www.costadelsolmagazin.com)

4. Béjar és a mohaemberek

A magyarországi keresztények úrnapi körmenete abból áll, hogy a hívők kimennek az utcára, ahol pár, virággal díszített oltár előtt imádkoznak. A béjar-i úrnapi körmenet abból áll, hogy a hívők felvonuláson imádkoznak és énekelnek, mögöttük pedig baktat egy-két tetőtől talpig mohába öltöztetett helyi lakos.Ennek még véletlenül sem az az oka, hogy túl sokat álltak egy fa északi oldalán, sokkal inkább az, hogy a legenda szerint a spanyolok úgy hódították vissza a várost a muzulmánoktól a XII. században, hogy mohába burkolózva osontak a városfalon belülre, így a muzulmán őröket ki tudták játszani. Nem tudom, mit szólnék, ha egy ilyen mohaember jönne velem szembe éjjel az utcán…

Béjar – úrnapi mohaemberek (kép: https://ccasconm.blogspot.com)

5. Catoira és a vikingek

Bár Galíciát mindenki az El Camino végállomásaként ismeri, hiszen itt található a Santiago de Compostela-i katedrális Szent Jakab sírjával, azért akad még emlékezetes ünnep ezen a földön is. Ilyen a viszonylag friss fesztivál, a ‘Romería vikinga’, amelyet augusztus első hétvégéjén rendeznek meg és csak 1960 óta létezik. A vikingek ezer évvel ezelőtt igen intenzíven ostromolták a környéket, mert a santiago-i székesegyház kincseit szerették volna megkaparintani. A spanyolok viszont bőszen visszaverték a támadásokat, így senki sem jutott el Composteláig. A fesztivál rendkívül sokszínű: koncertek, konferenciák, utcazene, evés-ivás; bár kétségtelen, a leglátványosabb elem mégis a ‘vikingek’ partra szállása.

Catoira – viking partraszállás (kép: https://fotosdegalicianosaterra.blogspot.com)

Te ismersz hasonlóan őrült spanyol ünnepet? Írd meg itt vagy a Facebookon!

Mi az, aminek termesztésében Spanyolország világelső? Milyen fajtái vannak és hogyan fogyasztják a spanyolok? Főszerepben: az olívabogyó!

A mediterrán térség országaiban terem a világ olívabogyó mennyiségének 95%-a. A fennmaradó 5%-on osztozik többek között Jordánia, Peru, Izrael, Chile vagy az USA. Mindegyikük közül azonban Spanyolország magasan viszi a prímet: 2011-es adatok szerint, a spanyol földeken összesen 2,5 millió hektáron folyt olívabogyó termesztés, egy hektáron mintegy 3 tonna bogyó termett és összesen 7 millió tonna olívabogyó került leszüretelésre. Hatalmas szám! Összehasonlításképp: a második helyezett Olaszország a spanyol termésnek még a felét sem tudta hozni, majdnem fele akkora területen, és a hektáronkénti termésátlag is elmarad a spanyoltól. Úgy néz ki, a spanyol földek kiválóan alkalmasak olívabogyó termesztésre!

Bár ránézésre az átlag magyar maximum a zöld olívabogyót tudja megkülönböztetni a feketétől, még Spanyolországon belül is rengeteg változata van a közkedvelt termésnek, amely mind önmagában, mind a belőle sajtolt olaj miatt a mediterrán diéta alapját képezi. Minden olívafajtának megvan a maga funkciója: van, amelyik húsossága miatt töltött bogyóként a legjobb, van, amelyik több olajat ad, ezért sajtolják és olívaolajat készítenek belőle, de olyan is van, amit szárítással vagy főzéssel tartósítanak.

Az olívaolaj készítése sok türelmet és nagy szakértelmet kíván. Amikor a bogyók 6-8 hónaposak, akkor a legmagasabb az olajtartalmuk, elérkezik tehát a szüret ideje. Ez általában ősz végére, tél elejére esik. Vagy megvárják, míg a bogyók lepotyognak a földre, vagy leverik/lerázzák a fákról a termést, miután nagy nejlonokat terítettek alá. A földre esett bogyóknál rizikóval is kell számolni: gombák támadhatják meg a bogyót az esetleges sérüléseken keresztül, vagy az olaj is távozhat a kis repedéseken, amikor átmossák. Épp ezért, a lepotyogott bogyót mindig külön gyűjtik, tárolják és elkülönítve dolgozzák fel a fáról leszedettektől.

Régen szinte egyetlen módszert használtak a bogyók szedésére: egy hosszú bottal addig ütögették az olívafát, amíg le nem estek a termések. Mára már felismerték, hogy ezzel az agresszív módszerrel sokat árthatnak a fának és olyan rügyeket, ágacskákat is tönkretehetnek, amelyek a jövő évi termést hoznák, ezért teljesen visszaszorították az alkalmazását.

Ennek egyik szelídebb változata, amikor vibrálást okoznak egy traktorral a fa törzsén, a rázkódástól pedig leesnek a bogyók. Ez ma a legelterjedtebb módszer.

A szedés művelete után az olívabogyót szétválogatják, hideg vízzel megmossák és tartályokba gyűjtik, ahol várja, hogy elszállítsák a sajtolás színhelyére. Ott először szétzúzzák a bogyót, majd kisajtolják az olajat: a sajtoló tartályt 25-30 fokos vízzel melegítik körbe, hogy folyósabb legyen az olaj és könnyebben távozzon a masszából. Jön a kivonatolás: el kell választani a tiszta olajat a héjtól, magtól, hústól, ami szintén belekerült. Ezt ma főleg mechanikusan oldják meg, de a hagyományos sajtolók még nyomás alatt vitték végbe ezt a szakaszt.

Utolsó lépésként az elmaradhatatlan kémiai folyamatok zajlanak az előállítás során, amelynek végeredménye az áttetsző, aranyos színekben csillogó, jellegzetes illatú olívaolaj.

A pénteki húshagyáson kívül, van egy tucat olyan regionális nagyböjti szokás Spanyolországban, amit már évszázadok óta tartanak, még ha csak pár faluban is. Izgalmas spanyol szokások a böjti időszakban, első rész!
1.La Vieja Cuaresmera

Don Carnal, a karnevál, a farsang alteregója egy kövér emberke. A böjt megtestesítője viszont egy hétlábú, görnyedt hátú, sovány anyóka, a La Vieja Cuaresmera.

Tőkehallal ábrázolják az egyik kezében, míg a másikban egy zöldségekkel teli kosarat szorongat. Figurájából bábut készítenek és Córdoba tartományban minden nagyböjti vasárnapon kiszedik az egyik lábát, húsvétkor pedig elégetik a maradékot.

A nagyböjtös öregasszony

(Kép: https://conchiestepa.wordpress.com)

Hornazo (Húsvéti kalács)

Toledo tartomány falvaiban él még a szokás, hogy tojást rejtő húsvéti kalácsot sütnek. A tojások fölé egy-egy keresztet formáznak a tésztából, amelyek a tojást a tésztán tartani hivatottak. A kalács lehet cukros vagy sós, ez utóbbi esetben rejtenek még bele egy kis kolbászt is. A gyerekek aztán a rétre vonulnak vele és bekebelezik.

Hornazo – spanyol húsvéti kalács (kép: Wikipédia)

Gyűjtés a lelkekért

Vallási közösségek rendeztek gyűjtést régen a halálos bűnt elkövetők lelkének üdvösségéért több faluban is, de ez a szokás mára visszaszorult és csak Calzada de Calatrava városára jellemző (Ciudad Real tartomány). Az utcákat járó és alamizsnát gyűjtő nők közül egyik egy lámpást tart a kezében, hogy mutassa az utat, míg a másik egy csengőt ráz, hogy jobban magára vonja a figyelmet. Ha az adományozó egy kisgyermek, jutalomból kipróbálhatja a csengőt.

Alamizsnát gyűjtő nők (kép: Wikipédia)

Lélekkolomp Tornavacas-ban (Cáceres)

A lélekkolomp (toque de ánimas) hagyománya egyetlen faluban maradt fent. Nagyböjt minden estéjén egy kolompot rázó nő (la moza de ánimas – a lelkek lánya) megy végig a falu főutcáján, hogy a kolompszóval az elhunyt lelkekre emlékeztesse a falu lakóit. Régen hangosan imádkozott, ma már némán vonul. Egyedül a kereszteződéseknél hallgat el a kolompja.

Kolompszó a halottakért (kép: http://www.drymartinez.net)

Kürtös felvonulás, Chinchilla, Albacete

A Názáreti Jézus Testvériség tagjai nagyböjt minden szombat estéjén bejárják Chinchilla városát két hatalmas kürtszerű hangszerrel, melyek három méter hosszúak és kerekeken gurulnak. A kürtöket dobszó után szólaltatják meg a templomban, miután végighúzták őket a városon. A hangszeres megemlékezés eredete a középkorra nyúlik vissza, amikor a rabok kínpadra lépését ilyen kürtökkel vezették fel.

Forrás: http://www.abc.es/viajar/top/20140307/abci-cuaresma-espana-201403061601.html

Folytassuk kis spanyol körutazásunkat a nagyböjti szokások terén! Ma újabb öt szokást hoztam, amelyek elszigetelve ugyan, de fennmaradtak, ezzel is színesítve a spanyol kultúrát.

“Angyalkérés”, Peraleda de la Mata (Cáceres)

A Cofradía del Descendimiento egy vallásos testület, amely Jézus keresztről való levételét foglalta bele a nevébe (el descendimiento = levétel a keresztről). Az ő hagyományuk, hogy a tagok fekete köpenybe öltözve, jogarral a kezükben házról házra járnak Peraleda de la Mata-ban és mindenhol megkérdezik: “¿Quién nos da un ángel?” Azaz: ki ad nekünk angyalt? Ha a családtagok azt válaszolják, “nálunk van egy”, a családban lévő gyerekek hosszú “angyalkás” ruhába öltöztetve megjelennek. Kis pajzsot szorongatnak a kezükben, amelyre Jézus képét faragták.

Peraleda de la Mata templomának főoltára. Kép: https://peraledadelamata.com

Katalán passió (Pasión catalana)

Katalónia több városában is látható még az élő passió, amely minden bizonnyal sokkoló élményt nyújt. (Nem is tudom elképzelni, hogy valaha ilyenen részt vegyek, de persze nem akarlak téged lebeszélni róla!) Esetenként több, mint 300 szereplővel elevenítik fel Jézus szenvedéstörténetét, amelynek végén egy véres “keresztre feszítést” is eljátszanak. Az előadást mindig helyiek mutatják be. A XVII. századtól élő hagyomány néhány katalán városban akkora jelentőséggel bír, hogy külön színházat építettek e célra. A passiót katalánul adják elő Esparraguera, Olesa és Ulldecona városában, Cervera-ban pedig spanyolul tartják, ez utóbbi egy hat órás gigaprodukció.

Részlet a Passióból. Kép: https://www.lavanguardia.com

La Magdalena, Castellón de la Plana

Castellón de la Plana leghíresebb zarándoklata a “La Magdalena” nevű búcsú, ahol a több száz zarándok hosszú botokkal és zöld kendővel a nyakában vándorol a síkságra. Ezzel őseikre emlékeznek, akik hét évszázaddal ezelőtt a hegyeket elhagyva a lankásabb tájakon kerestek új otthont és dúsabb legelőket. A zarándokok egy zöld szalaggal ánizsos kalácsot (rollos de la Magdalena) erősítenek a botra, arra emlékezvén, hogy őseik vonulásakor a gyerekek vitték a kenyeret a nyakukba akasztva. A hegyi remetebarlangokhoz érve paellát készítenek. A kilenc napos ünnepségsorozatnak rengeteg programja van: ételkóstolók, cirkusz, színház, díjátadók, felvonulások.

Zarándokok a búcsún. Kép: obsegorbecastellon.es

Miserere, Zamora

A miserere a Biblia egy részlete, amely a szenvedéstörténetet meséli el. Zamora városában csodálatos, felvonulással körbeölelt előadást tartanak belőle. A nagyböjt péntekjein éneklik el a zamorai katedrális előtti téren. A felvonulásban részt vevő testvéri rend hosszú, csúcsos sapkát és földig érő, fehér köpenyt visel, a körmenetben pedig egy csodálatosan élethű Krisztus-szobrot visznek a vállukon. A körmenet alatt végig csengőszó hallatszik.

Előadás a katedrális előtti téren. Kép: http://zamoraesmas.blogspot.com

Cristo de Medinaceli, Madrid

Madridban, a Nuestro Padre Jesús de Medinaceli bazilikában található a város leghíresebb Krisztus-szobra, hozzá kapcsolódóan pedig egy hagyomány is él. Nagyböjt első péntekén, a szentmise keretein belül a résztvevők a szoborhoz járulnak és megcsókolják a lábát. Csak úgy mellékesen közben hármat lehet kívánni (ebből kettő általában mindenkinek a jó egészség és a pénz). A 173 cm magas, lenyűgöző szobrot a XVII. században készítette egy sevillai műhely és azt a pillanatot ábrázolja, amikor Jézus megtudja, hogy kereszthalálra ítélik. A szobor a templomból is ki szokott kukkantani: nagypénteken körmenetben viszik végig. Az eredeti Krisztus-szobor kultusza miatt több másolat is készült, van egy például Santa Cruz de Tenerife, Ávila és Palencia városában is.

A világ legélethűbb Krisztus szobra. Kép: https://www.archimadrid.org

Spanyolország, az országos ünnepeken túl, tele van izgalmas, veszélyes és roppant érdekes helyi tradíciókkal, melyek évszázadok óta elevenen élnek az ott lakók hétköznapjaiban. Galíciában például nem kevesebbre vállalkoznak minden nyáron, mint hogy lehozzák a hegyről a félig vad lovakat és levágják a sörényüket – ez a Rapa das Bestas.

A lovas ünnep több galíciai faluban is fellelhető, igazán híres azonban Sabucedo városka miatt lett, ahonnan a neve is ered. (A többi városban csak curro-nak hívják, a karámról, ahová beterelik a lovakat.) A sabucedo-i lovas napok egyike Galícia négy olyan ünnepségének, mely az állami döntés értelmében kivívta a “fiesta de interés turístico internacional” tisztet, ami valahogy így hangzik magyarul: nemzetközi turisztikai figyelemre méltó ünnep.

Mi történik a Rapa das Bestas-on?

Mint minden spanyol ünnepség, természetesen ez sem lehet csupán egy napos: július első szombat-vasárnap-hétfőjére teszik minden évben. Szombat reggel egy misével nyitják meg az eseményeket, melyben San Lorenzot, a városka védőszentjét kérik, hogy védje meg a kihívásban résztvevőket mindenféle bajtól és balesettől. A helyi öregek szerint a szent kiválóan szerepel, mivel emberemlékezet óta nem történt súlyos sérülés az embert próbáló események alatt.

Jönnek a lovak a hegyről

Szombat délelőtt aztán a helyi legények és a környező falvakból érkező segítség elindulnak a hegyekbe, mely a városkát övezi és mintegy 200 négyzetkilométeren terül el. Ott legelésznek ménekre osztva a lovak: a besta a kancákat, a garañón a csődöröket jelenti. Elkezdődik a lovak lehajtása a hegyről, egyenesen a város főterére, ahol a felállított karámok, azaz a curro-k találhatók. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy ókori színházat: a középen lévő curro köré soronként emelkedő üléseket építenek, ahonnan a közönség nagyszerűen láthatja a hősies küzdelmet, amit a résztvevők a lovakkal folytatnak.

A közönség, középen a curro

Most jön ugyanis a java: az arra hivatott férfiak levágják a lovak sörényét és farkát, a fiatal csikókat pedig megbélyegzik – jobban mondva, mikrochipet ültetnek a bőrük alá, mivel mégiscsak a XXI. században járunk ugyebár. Talán ez kevésbé fáj a jószágnak, mint a pár évtizeddel ezelőttig bevett gyakorlat, amikor tüzes vassal égettek számot a nyakukba…

hősies küzdelem

Természetesen van itt még vásár és bál is az aloitadores, azaz a rapa-t végző férfiak tiszteletére és minden egyéb, ami három napba beleférhet.

A Sabucedo-i Rapa egyébként kicsit eltér a többi faluban megrendezett rapa-tól. Egyfelől, ezen a településen már a lovak hegyről leterelése is az ünnepség részét képezi, amelyen több százan, helyiek és környékbeliek vesznek részt. Másfelől, a rapa során, amikor a lovak nyírására sor kerül, a sabucedo-i férfiak nem használnak sem ostort, sem más fegyelmező eszközt az állatok kordában tartására, kizárólag az ügyességükre és a testi erejükre támaszkodnak.

csak férfierő

Ha épp arra jársz idén július elején, biztos, hogy egy egyedi hangulatú tradícióba csöppenhetsz bele! Addig is itt van a buli hivatalos oldala: http://rapadasbestas.gal/es/

Igen, ez az a hely, ahová érdemes előre jegyet venni, biztos, ami biztos. Ha Andalúziában jársz, az Alhambra kö-te-le-ző.

Bár Granada városához tartozik az Alhambra, a szó szoros értelmében mégsem a városban találod. Granada fölött egy meredek domboldal uralja a tájat, ennek tetején pedig a korona az Alhambra kert-és palotaegyüttese, melyet a XIII. században építettek.

Rómáról tudjuk, hogy a reneszánsz idején előszeretettel pusztították az elöljárók az ókori műemlékeket: lerombolták őket, vagy széthordták az alapanyagokat és a szobrokat, hogy saját palotáikat díszítsék vele.

Spanyolországban sem volt ez másképp, mégpedig a Reconquista idején, amikor is a spanyolok fokozatosan hódították vissza az arabok által elfoglalt területeket, majd lerombolták a mecseteket, vagy katolikus templomokká alakították őket (ld. Mezquita, Córdobában). Csodák csodájára az Alhambrát majdnem teljesen megkímélték a rombolók, csupán egy épület helyén áll ma reneszánsz királyi palota.

Talán előtted sem titok, hogy a franciák és a spanyolok között nem igazán felhőtlen a viszony. Köszönhető ez például annak, hogy a franciák megszállták Spanyolországot az 1800-as évek elején. Ráadásul, az idióták távozás előtt még szépen felrobbantották az Alhambrát. Az ezt követő restauráció a mai napig nem fejeződött be.

Amikor volt szerencsém odalátogatni, két dolog nyűgözött le. Az egyik a mindenhol jelen lévő, mindenhol csordogáló víz. Az egész létesítményt behálózza egy kis csatorna, amit követve eljuthatsz egyik kertből a másikba.

A másik a csodálatos, csipkeszerű faragványok tömkelege, amely az oszlopokat, boltíveket borítja. A faragás nem egyszer arab írásjeleket rejt.

Remélhetőleg a mellékelt képek visszaadnak valamit a hely szépségéből.

Ha szeretnél spanyolul is olvasni az Alhambráról, itt a hivatalos oldala: https://www.alhambra.org/

Ha pedig a spanyol nyelv szerelmese vagy, várlak tananyagaimmal, melyek online is használhatók bárhol, bármikor! www.spanyolozzotthonrol.hu

Azt hiszem, a blog legnépszerűbb sorozatába csapok ma bele: bemutatom a spanyolajkú országok nemzeti italait. Elsőként a spanyol sangría kerül a pohárba!

A sangría igazából erősen hasonlít az itthon gyümölcsbóléként emlegetett, alkohol- és gyümölcstartalmú partilére. Eredetéről nem sokat tudni, legalábbis kétféle verziót találtam. Az első szerint a szó spanyol eredetű és már a XVIII. század első évtizedében is fogyasztották az italt Spanyolországban. A második szerint viszont Angliából terjedt el a fogyasztása, pontosabban, az amerikai földrészre érkező angol telepesektől tanulták a spanyolok a készítését még a XVII. században, és az ital neve is az angol sangaree szóból származik, amit a spanyolok a “sangre” (vér) miatti áthallással, csak kis változtatással vettek át.

Bár sokféle sangría-ról találni receptet, az eredeti receptúra mégis csak néhány összetevőt említ. Az első és legfontosabb a vörösbor, hiszen a színe is innen származik (bár egyesek fehérborral is készítik, sangría blanca néven, micsoda perverzió). Az ajánlások szerint a 14%-os alkoholtartalmú, fiatalabb borok a legideálisabbak, és mivel úgyis hígítva lesz vízzel is, nem kell aggódni a macskajajtól. Aztán jöhetnek a déligyümölcsök, azaz a citrom, narancs, ezeket darabokra vágva, héjastul kell a lébe áztatni. Szezongyümölcsöket is apríthatunk mellé (például almát, barackot, banánt). A cukor állandó összetevőként van jelen, viszont óvatosan adagold, mert nem szabad nagyon édesre készíteni, legalábbis semmi értelme, ha elnyomja a citrusfélék savanykás ízét. A benne lévő gyümölcsök cukortartalmát is vedd figyelembe, azaz, ha csak citrusféléket teszel a lébe, akkor lehet picit több cukorral ellensúlyozni, ha viszont megy bele barack, banán is, akkor eleve édesebb lesz a végeredmény cukor nélkül is.

Végül lehet fűszerezni fahéjjal, és akkor színében, illatában eszünkbe fogja juttatni a téli forralt borokat, ez azonban csak illúzió, mivel a sangría mindig hidegen fogyasztandó, ez alapszabály!

Ha mindez megvan, érdemes pár órát állni hagyni, hogy a gyümölcsök kiengedjék levüket és a cukor rendesen elolvadjon. Ami a vizet illeti, két megoldás lehetséges: ha szénsavmenteset teszel bele, akkor már az elején hozzákavarhatod, ha viszont szénsavasat, akkor csak a végén add hozzá a léhez, hogy a buborék ne illanjon el a pihenésre szánt órák alatt.

Elterjedtek egyéb változatok is, ahol brandyt, likőrt adnak az egyveleghez, de az már nem az igazi spanyolos ital lesz…

Végül egy recept, mennyiségekkel:

– egy palack (750 ml) vörösbor

– 1 dl víz (ha szénsavas, csak a végén)

– 1 feldarabolt citrom

– 1 feldarabolt narancs

– késhegynyi fahéj

– 10 dkg cukor

– tetszés szerint 1 db egyéb gyümölcs (banán, őszibarack)

Mindent összekeverünk, pár órára állni hagyjuk. Meg lehet inni a sangría-t is, de a vitamin a gyümölcsben lesz.

Jó bulizást!

Spanyol kezdő tanfolyam, amely megadja neked a tanulás szabadságát!

A címben feltett kérdésre a válasz: semmit. Náluk az égvilágon semmit nem jelent a péntek 13. Van viszont egy rakás olyan babonájuk, amelyekről még mi nem hallottunk – ezekből szedtem most össze egy csokorral. Jó mulatást!

lekopogom – a fán

1. Létra, lépcső alatt átmenni balszerencse:

Ha ez a rettentő csapás mégis megesik egy spanyollal, több módja is van, hogy a balszerencsét enyhítse valamelyest. Ezek: összefonni az ujjakat, míg egy kutyát nem lát, háromszor átköpni a létra fokai között vagy egyszer a jobb váll fölött, a cipőre köpni és addig gyalogolni visszafordulás nélkül, míg a nyál meg nem szárad.

A létra, lépcső fokai között átadni, átvenni bármilyen tárgyat szigorúan tilos. Mielőtt a lépcsőn felmegyünk, a spanyolok szerint célszerű az első fokon keresztet vetni. Ha pedig netalán félúton felfelé az emeletre eszedbe jut, hogy valamit lent felejtettél, vissza ne fordulj! Először tessék szépen felmenni az emeletre, aztán vissza, mert a felénél visszafordulni balszerencsét hoz.

2. Tükröt összetörni balszerencsét hoz:

Azt hiszem, ez Magyarországon is létező babona, ahogyan átvette az összes európai nép. Az ókori görögök a jósláshoz tükröket használtak, és úgy tartották, a tükör a bele tekintő ember lelkét szimbolizálja, ezért, ha összetörik, biztosan bajt jelent a “törőre”. Másfelől, a középkorban terjedt el, hogy tükröt összetörni hét év balszerencsét hoz, mégpedig azért, mert az akkori tükrök nagyon drágák voltak, lévén ezüst bevonat tükrözte vissza az ábrázatot. Az úrnők ezzel ijesztették meg a szolgálókat, hogy azok nagyon vigyázzanak a tükörre.

3. Lekopogom:

A spanyolok előszeretettel kopácsolnak, de kizárólag fa anyagú tárgyon lehet lekopogni valamit, és lába se legyen, tehát az asztal, a szék nem számít. Kopognak akkor, ha szeretnék, hogy valami beteljesüljön, de akkor is, amikor mi szoktunk: ha eddig még nem történt velük rossz és szeretnék, hogy ezután se történjen. (Mi is mondjuk: lekopogom, még sosem tört el semmim.)

Figyelem: nyikorgó székre tilos ülni, mert balszerencsét hoz! Például összetörhet alattad. Ha a ház gerendái repednek meg, az halált jelez.

4. Kedd 13-a…

Míg nálunk a péntek 13. a rettegett dátum, addig a spanyoloknál ez keddnek felel meg, lévén, a kedd neve (martes) Mars istennel van összefüggésben, aki a háború istene, ergo halált és pusztulást hoz. Spanyolországban egy tucat közmondás létezik, mely mind arra hivatott, hogy a keddtől óvja a gyanútlan naivokat, akik bármit is aznapra ütemeztek volna. Pár mondás:

El martes, ni te casas ni embarques. – Kedden ne házasodj és ne köss ki (hajóval)!

El martes ni hijo cases, ni cochino mates. – Kedden ne házasítsd a fiadat és ne ölj malacot!

5. Óvakodj a nyitott ollótól!

Az olló a spanyol kultúrkörben kettős jelentéssel bír. Egyrészt, balszerencsét hoz, ha leesik és valakire rámutat a hegye. Az illető biztos lehet benne, hogy hamarosan nagy baj éri. Ollót ajándékozni tilos, kivéve, ha titokban megbökjük vele a megajándékozott félt, mielőtt még átadnánk neki a vágóeszközt.

Ugyanakkor, az olló elűzi a rossz szellemeket és el tudja vágni a negatív energiákat is. Kereszt alakban kinyitott olló az ajtó mellé téve megakadályozza a boszorkányok szabad beáramlását a térbe. Spanyolország egyes részein pedig a mai napig kereszt alakban nyitott ollót helyeznek a szülő nő ágya mellé, hogy csökkenjenek a fájdalmai. Gondolom, arra azért ügyelni kell, hogy az olló hegye ne a vajúdó felé álljon, mert akkor annyi az egésznek…

Október 12-e a “spanyolság napja” Spanyolországban, hiszen 1492-ben ezen a napon ért Kolumbusz Kristóf a messzi Ámerika földjére. Az az év viszont sokkal mozgalmasabbra sikerült Spanyolországban. Íme, egy kis történelmi visszatekintés a messzi Hispánia földjéről!

Az “El Día de la Hispanidad” ünnepe arra a nevezetes napra emlékezik, amikor Kolumbusz Kristóf, alias Cristóbal Colón a Guanahaní-szigeteken (Bahamák) kikötött három hajójával, a Santa María-val, a Nina-val és a Pinta-val. A területet azonnal a Spanyol Királyság felségterületének nyilvánította és kitűzte a spanyol zászlót (amely természetesen akkor még máshogyan nézett ki, mint most).

Ilyen volt a Santa María

Míg az amerikai kontinensen a hódítás, azaz a conquista zajlott, az európai anyaország a visszahódítás, avagy a Reconquista utolsó etapját élte meg. Talán tudod, hogy az arabok hétszáz éven át tartózkodtak Hispánia földjén, ez alatt a hétszáz év alatt pedig, a legészakibb területeket kivéve, az összes létező földdarabot leigázták. És bár a spanyolok sokat köszönhetnek a muzulmánoknak a tudományok, a művészetek és a kultúra terén, azért már az elejétől arra törekedtek, hogy kiűzzék a betolakodókat a spanyol földekről, ami azt hiszem, érthető is. (Magyar párhuzammal: mi is siettünk kisöpörni a törököket itthonról, pedig a mai napig profitálunk abból, hogy itt voltak – nélkülük talán sosem vált volna Magyarország a termálfürdők Mekkájává.)

Boabdil, az utolsó muzulmán király

1492-ben aztán a Reconquista elérte csúcspontját: január másodikán az utolsó területet, a Granadai Királyságot is sikerült visszahódítaniaz arabok kezéről. Az utolsó arab király, Boabdil, Andalúzia hegyei közé vonult vissza. Innentől fogva kezdődik a spanyol aranykor is: a rengeteg hódítás az amerikai kontinensen, a temérdek beáramló arany, kincs és egzotikus gyümölcsök, az egyre erősebb belső egység teszik Spanyolországot a világ urává a XVI. században, egy olyan birodalomban, amelynek határain belül “sosem ment le a Nap” (mivel annyi országot hódítottak meg Dél-Amerikától a Fülöp-szigetekig, hogy valahol mindig nappal volt a birodalmon belül).

1492-ben történt a szefárd zsidók kiűzése is Hispánia földjéről. Szefárdoknak nevezik az Ibériai-félszigeten őslakos zsidókat. Az 1492-ben kiutasított szefárdok vagy Németalföldre vándoroltak,ahol nagy szerepük lett a gazdaság fellendítésében, vagy az amerikai kontinensre emigráltak a hódítók hajóin, hogy új életet kezdjenek az Újvilágban.

Az utolsó említésre méltó történelmi esemény 1492-ből a Kanári-szigetek meghódításának kezdete. La Palma szigetével kezdődött a hódítás, Alonso Fernández de Lugo vezetésével, aki csellel foglyul ejtette a sziget akkori indián uralkodóját. A következő évben már spanyol kézre került a sziget, más szigetekkel együtt. Utolsóként Tenerifét hódították meg a spanyolok.

A Kanári-szigetek híresek a burjánzó-virágzó kaktuszokról is

Mindez ma már történelem, de ebből is láthatjuk, mennyi fontos múltbéli esemény befolyásolta azt, hogy a jelenkori Spanyolország az legyen, ami: egy kulturálisan és földrajzilag sokszínű, nyitott ország.

Ha szeretnél spanyolul tanulni, de már nem vagy kezdő, ezzel a pár kérdéses szintfelmérővel gyorsan kitalálhatod, mire emlékszel: https://spanyolozzotthonrol.hu/quiz/20-kerdeses-szintfelmero/

Kövess a Facebookon, rengeteg vicces és hasznos tanulnivalóval készülök nap mint nap! https://facebook.com/spanyolonline

Spanyolország egyes régióiban kicsit másképp emlékeznek meg a halottak napjáról, mint azt általában szokás. És mivel a spanyolok is szeretik a hasukat, megismerhetsz néhány bizarr édességet is.

A spanyoloknál is teljesen elterjedt és általános szokás, hogy elhunyt szeretteik sírját meglátogatják, virágot visznek a temetőbe és imádkoznak – a hívők legalábbis. A temetői előkészületek is hasonlók, mint nálunk, ezt jól szemlélteti Pedro Almodóvar ‘Volver’ című filmjének nyitójelenete, ahol az asszonyok szorgosan suvickolják elhalálozott hozzátartozóik síremlékeit.

Az egész országban elterjedt, hogy november elején megjelennek a cukrászdában a tipikus édességek. Az egyik a “huesos de santo”, azaz a szent csontok, amely egy kis marcipánrúd édes krémmel töltve, és valóban úgy néz ki, mint valami relikvia egy szent sírjából… A másik pedig a “buñuelos”, azaz a fánkok. Ezt pont úgy kell elképzelni, mint nálunk az olajban kisütött kelt fánkocskákat. Ezt esetenként csokoládés krémmel, lekvárral töltve árulják.

a szent csontok, azaz a huesos de santo

Cádizban bukkanhatunk az első igazán sajátos és szerintem rendkívül groteszk november elsejei ünnepre, Tosanto néven. A városban malacokat, csirkéket öltöztetnek maskarába – na nem élőket, hanem pl. malacfejeket maszkíroznak el és rendezik őket jelenetbe… A jelenetek, malacok egy-egy híres ember, celebritás kifigurázását hivatottak elkövetni, vagyis az egész ünnepség tulajdonképpen egy torz tükör az aktuális társadalom felé.

Tosanto-s malacok Cádizban

Sevilla környékén a temetői látogatást egy rétre látogatás követi, amikor is kis élelmiszeres kosárkákkal kivonulnak a hagyománytisztelők egy napot eltölteni a természetben. Egyes falvakban csak a férfiak kiváltsága volt ez, míg a nők otthon imádkoztak a halottakért, ma már viszont az egész család kirándul egyet. Van, ahol Tozanto ennek az ünnepnek a neve, van, ahol Día de la Mochila (a hátizsák napja) néven terjedt el. A kosár (vagy hátizsák) az ünnepkör tipikus édességeit és szárított gyümölcsöket rejt.

Castilla-La Mancha tartományban egy másik édesség is megjelent az ünnephez kapcsolódóan, melyet a “migas de niño” (a kisgyerek morzsája) névre kereszteltek. Az édességnek létezik a “migas de hombre” (a férfi morzsája) változata is, amely sós ízű.

a kisgyerek morzsája

Katalóniában a “castañada” ünnepe terjedt el ezen a napon, melyet talán gesztenyekóstolásnak fordíthatnánk. A sok sült gesztenye és gesztenyés édesség mellett különböző programok várják a falvakban a turistát. Nem csak itt, hanem az ország más részein (például Murciában is) elterjedt szokás az aznapi vásár megrendezése, ahol virágokat és otthon készített, tipikus “mindenszenteki” édességeket lehet vásárolni.

Ha kint élsz Spanyolország valamelyik részén, nagyon szívesen fogadjuk hozzászólásodat arról, milyen is Mindenszentek Ünnepe és Halottak Napja a te lakhelyeden!

Aki járt már Andalúziában, csak szuperlatívuszokban tud beszélni róla. Pazar kertek, arab építészet, gyönyörű tengerpart és a Sierra Nevada fenséges látványa – ismerd meg közelebbről te is ezt a csodás régiót!

Általános adatok

Terület: 87.268 km2 – Spanyolország 2. legnagyobb tartománya

Lakosság: 8,4M fő – ezzel a legtöbb lakosú spanyol tartomány

Éghajlat: mediterrán – forró nyarak, kevés csapadék, akkor is vihar formájában; a Sierra Nevada hegycsúcsai ugyanakkor az év egészében havasak maradnak. A tartományban a napsütéses napok száma meghaladja az évi 300-at. Nyáron a városokban nem ritka a 45 fokos hőség. A telek enyhék, a legtöbb csapadék ősszel és télen hull.

Főbb városok: Sevilla (a tartomány fővárosa), Málaga (ipari központ), Córdoba, Granada.

Folyója: Guadalquivir

Turizmus

1. Arab emlékek mindenütt

arab csempék – tipikus díszítőelemek

Spanyolország hétszáz éves arab megszállása során számos csodás műemlék épült, a reconquista (a spanyol földek araboktól való visszafoglalása) alatt azonban sokat eltüntettek a föld színéről. Andalúzia rengeteg épen maradt arab műemlékkel dicsekedhet: a córdobai Mezquita, a sevillai Giralda, a granadai Alhambra a legkiválóbb és legtöbb turistát vonzó épületek. A páratlan mázas arab csempék, az ún. “azulejo”-k szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. Nem csak műemlékekben, hanem például éttermekben is sokszor díszítőelemként használják a csempéket.

2. Híres ünnepek

Ha el szeretnéd kerülni a nyári forróságot, nem fogsz tavasszal sem unatkozni Andalúziában, kapásból két világhírű programba is belefuthatsz. Az egyik a sevillai Feria (Feria de Abril), melyet áprilisban tartanak, és egy hét tömény szórakozás, vásár, programok, tánc és zene az egész. A másik ennél sokkal komolyabb, komorabb: a Szent Hét Sevillában. A húsvét előtti héten néma felvonulásokkal, keresztúttal emlékeznek meg Jézus keresztre feszítéséről. A vásároknak egyébként is nagy hagyománya van a régióban: többek között Córdoba, Ronda és Jerez de la Frontera is szervez híres mustrákat.

Az andalúz kisváros, Ronda történelmi központja

3. Minden egyéb

– Tudtad, hogy a bikaviadal andalúz eredetű? A sevillai aréna az egyik legnagyobb Spanyolországban.

– A flamenco, a leghíresebb spanyol tánc szintén andalúz gyökerekkel büszkélkedhet. Kialakulása a XV. századra tehető. Ötvözi az arab, a cigány, a zsidó zenei elemeket. Granada, Cádiz és Sevilla egyes negyedeiben még mindig elég sok a “tablao” nevű hely, ahol a lehető leghagyományosabb módon rendezik a flamenco esteket: egy vendéglő pincéjében leül a zenész egy szál gitárral, két-három flamenco táncos pedig improvizál a dallamokra. A nézők körbepakolják a székeket, az előadók a kör közepén táncolnak. Óriási élmény!

Sevilla katedrálisa, háttérben a Giralda tornya

– A leghíresebb spanyol leves, a gazpacho, szintén ennek a régiónak a szülötte. Ez talán nem véletlen: ha ismered a gazpacho-t, tudod róla, hogy hideg zöldségleves, melyet nyáron fogyasztanak. És hol is eshetne jobban, mint a forró andalúz nyárban?

– Európa legnagyobb természetvédelmi területe, a Parque Nacional de la Doñana csodás vízimadaraival és termőterületté alakított részeivel vár. A narancs, az olívabogyó, a rizs termesztése is itt zajlik.

– A leghíresebb tengerparti helyek a Costa del Sol, a Costa Tropical és a Costa de Almería, melyek közül az első fogadja a legtöbb strandolót. Az ötvenes években indult a Costa del Sol diadalmenete, amikor olyan hírességek kezdték látogatni, mint Marlon Brando, Frank Sinatra vagy Brigitte Bardot. A világ felfigyelt a csodás nyaralóhelyekre, azóta is töretlen a népszerűsége.

Kilátás a balkonról Nerja városában, Costa del Sol

Személyes élményeim alapján bátran ajánlom neked első spanyolországi kiruccanáshoz az andalúz helyszíneket. Csodálatos az egész tartomány, hihetetlen épületekkel (sosem felejtem el, hogy a Mezquitát 3 óra volt bejárni, pedig “csak” egy katedrális!), közvetlen emberekkel és igazi spanyol életérzéssel vár téged is Andalúzia, Spanyolország gyöngyszeme!

Kövess a Facebookon rengeteg spanyolos tanulnivalóért és érdekességért!

Instagram oldalamon csodás hispán képeket, szófordulatokat, spanyolos csipegetnivalót találsz.

Nem is gondolnád, hogy a Mikulásnak kőkemény konkurenciája van Spanyolországban, sőt, tulajdonképpen a piros ruhás az, aki betolakodott az eredeti spanyol ünnepkör figurái közé. Miért jobb a Háromkirályok szene, mint a Mikulás virgácsa? Érthető okokból!

A Háromkirályok pompás felvonulása (Fotó: La Diversiva)

A katolikus hagyomány szerint a napkeleti bölcsek, azaz a Háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) egy égi jeltől vezérelve a kis Jézus jászolához vándoroltak, hogy ott leróják mély tiszteletüket a világ leendő királya előtt. A kedves, bölcs figurák gazdag öltözéke és értékes ajándékai sok népet megihlettek, így a spanyoloknál is szabadnapos ünnep január 6-a, amelyet mi Vízkeresztként tartunk nyilván, ők viszont a “Día de Reyes” (a Királyok Napja) névvel illetnek.

Na de ne szaladjunk annyira előre. Mi történik január 6. előtt?

A spanyol gyerekek a hagyomány szerint nem a Mikulásnak írnak levelet, hanem a Háromkirályoknak: a kis irományban ecsetelik, milyen ajándékot szeretnének kapni és miért érdemlik meg, hogy meg is kapják azt. Ebből láthatod, hogy a három napkeleti bölcs a Jézuska szerepét is átvette. Bár a más országokból érkező tradíciók gyökeret vertek Spanyolországban is, a gyerekek többsége levelét a Háromkirályokhoz címezi és nem december 24-én, hanem január 5-én várja az ajándékokat.

Január 5-én nagy csinnadrattával vonulnak be a városokba a pompásan öltözött, koronás, tevegelő napkeleti bölcsek. Ez a “Cabalgata de Reyes” felvonulás, azaz kb. “A Háromkirályok ügetése”. Miután mindenki megcsodálta őket, a spanyol kicsik kikészítik a cipőjüket az ablakba, hogy másnap reggelre abban landoljanak az ajándékok és édességek. Jó szokás szerint ők maguk is tesznek oda némi élelmet a szegény, fáradt Háromkirályoknak, sőt, még a tevékre is gondolnak, akiket víz fogad a kikészített tálkában. Aki rossz volt, ne számítson sok jóra: szenet kap a cipőjébe. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ez a szén is cukorból készült… A külseje viszont kétségkívül csúnya fekete.

A Háromkirályok az ünnepet megelőzően is nagy népszerűségnek örvendenek, de ez talán a nagyszerű PR-juknak is köszönhető. A bevásárlóközpontokban nem ritka látvány a három trónon ülő szakállas, koronás öregúr, amint a gyerekeket várja. A bátor jelentkezők fényképezkedhetnek a bölcsekkel, de lehetőség van a levelek saját kezű átadására is, hogy biztosan célba érjen a kívánság. A királyokat egy apród segíti: ő vezeti a trónokhoz a gyerekeket és ő veszi el a levelüket, melyet egy erre a célra kikészített postaládába dob.

Háromkirályok munka közben: audiencia

(Fotó:puertorealweb)

Végezetül, egy kis gasztronómia. A “roscón de Reyes” egy koszorú formájú spanyol kalács, mely hagyományosan egyszerű, kelt tésztából készült és január 5-én a vacsoránál fogyasztották. Az új változatok már tartalmaznak tejszínes, csokis, pudingos tölteléket is. Az elkészítéshez hozzátartozott, hogy belesütöttek egy babot: az lett a társaságban egy napra a “király”, akinek a babos szelet jutott.

Spanyol édesség Vízkeresztre: Roscón de Reyes (Fotó: Nestlé cocina)

Kövess te is Facebookon, ha szereted a spanyol nyelvet!

Instagram oldalamon gyönyörű képeket nézegethetsz Spanyolországról és Latin-Amerikáról, de a tanulás sem marad el!

Spanyolország tizenhét autonóm tartományból, azaz comunidadból áll. Új sorozatomban minden héten bemutatok egyet közülük: milyen ott az élet, a természet, a gazdaság, a turizmus? Következzék ma az ország közepe: la Comunidad de Madrid.

Általános adatok

– lakosság száma: kb. 6,5 millió

– terület: 8021 négyzetkilométer

– a tartomány fővárosa: Madrid

– éghajlat: hegyvidéki ( a magas, 2000 méter körüli hegyekben) hideg téllel és enyhe nyárral, valamint mediterrán, csípős telekkel (8 fok körüli átlaghőmérséklet és csak 3-4 havazás telente) és forró nyárral. Madrid az utóbbi zónában fekszik.

– nagyobb városok: Madrid, Móstoles, Alcalá de Henares

Turisztikai látnivalók

A legtöbb turistát természetesen a főváros vonzza: Madrid, ez a sosem alvó, lüktető, színes és rendkívül sok fával beültetett metropolisz múzeumaival, kulturális programjaival, szép parkjaival és történelmi sétálóutcáival kedvelt úticél. Alcalá de Henares, amellett, hogy egy tündéri kisváros, az ország legrégebbi egyetemével is dicsekedhet. A tartomány három olyan műemlékkel rendelkezik, mely felkerült a Világörökség Része listára. A már említett egyetem mellett az El Escorial palotaegyüttes és az ún. Paisaje Cultural de Aranjuez (palota és csodálatos botanikus kertje) kapott helyet a listán.

Alcalá de Henares, az egyetem belső udvara

Volt szerencsém mind az egyetemre, mind az El Escorialba ellátogatni. A palotaegyüttest II. Fülöp (Felipe II) építtette,és sosem felejtem el, hogy a benne lévő kápolnát úgy építették meg, hogy a király az ágyból is láthassa a misét. Oldalt volt ugyanis egy hálófülke, ahonnan épp az oltárra látott… Az El Escorial könyvtára szintén felejthetetlen, az a rengeteg polc és könyv… Ez volt egyébként az első királyi udvar, ahol polcokra pakolták a könyveket pultok helyett, így jóval helytakarékosabban tárolhatták a gyűjteményt.

El Escorial, Madrid

A tartomány honlapja alapján úgy tűnik, nagy gondot fordítanak a túraösvények rendben tartására és a túrázók odacsalogatására. A legújabb például, hogy végigmehetsz azokon az útvonalakon, ahol hagyományosan a nyájat terelték. Biztosan szép tájakat érint a kirándulás, hiszen Madrid tartományban bőven akad lankás hegy, legelő is.

Érdekességek

– Madridban található a világ legrégebbi étterme a Guinness Rekordok könyve alapján: a Casa Botín nevű helyet az 1700-as évek elején alapították, és azóta folyamatosan üzemel.

– Spanyolországban egyedüli tartományként, Madridban a szülők szabadon választhatják meg gyermekük iskoláját és nem lesznek körzetek, ahová kötelező vinni a gyereket.

– A tartomány honlapja nagyon részletes és sok témára kiterjed (www.madrid.org), még a műtéti várólistát is meg lehet nézni rajta.

Te voltál már Madridban vagy a madridi tartomány valamelyik városában? Mit láttál, hogy tetszett?

Kövess Facebookon és Instagramon, hogy még több érdekességet megtudhass a hispán kultúráról amellett, hogy minden nap tanulhatsz egy kis spanyolt is!

Két karácsonyi finomság Spanyolországból

Szilveszter Spanyolországban

Érdekességek a Háromkirályokról

La dieta mediterránea, azaz a mediterrán étrend

Tenger gyümölcsei kislexikon spanyolul

A sziklák alatt élő spanyol falu

Babaugrás Spanyolországban

Furcsaságok Spanyolországból: mohaember és a többiek

Spanyol ínyencségek: az olívabogyó

Spanyol nagyböjti szokások 1. rész

Spanyol nagyböjti szokások 2. rész

Vadlovak Galíciában – la Rapa das Bestas

Híres spanyol épületek II. – La Alhambra

Nemzeti italok I. – a spanyol sangría

Mit csinálnak a spanyolok péntek 13-án?

1492 – Kolumbuszon túl

Halottak napja Spanyolországban

Spanyol régiók – Andalúzia

Gáspár, Menyhért, Boldizsár, minden spanyol gyerek vár!

Spanyol régiók – Madrid